Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 24. (Budapest, 1987)

Gyárfás Ágnes: Magyarul kidolgoztatott Bárány Péter által" /Bárány Péter két drámamagyarítása/

tetszene, meggyőzésükre a király bemutatná a már működő mintaiskolát. Malapasta tervvázlatát nem ad ki, az iskola hirét rábízza a mende-mondára, s nem hívja, de beparancsolja a rendeket. A magyarok ugyan gyülekeznek, de kivont karddal, feldúlt sziwel. Sem az ötlet, sem a stilus nem tetszik. Az ötletet nem értik, cselt éreznek benne: honnan vesz a király 40.000 ifjat abba az iskolába? kikkel akarja feltölteni? csak nem a pérnép fiaival? A parancs-szó pedig sérti móltóságukat. Szószólójuk Ibafalva hevesvérű, de konzervatív felfogású magyar nemes. Másik vezéralakjuk Erdődi viszont filozofikus gondolkodásra hajlamos, mérsékelt. A tanácskozás napja előtt tájékozódni szeretnének a királynál, de Malapasta sorompóján nem jutnak keresztül. Ibafalva ekkor beront és a vscorázó udvari nép, a török követ és a király előtt kiönti felháborodását. Eszmecseréről szó sincs, csak a félreértések sokasodnak. Ibafalva még sértettebben és még több kétséggel a szivében elcsörtet. Mátyás király elbocsátja szolgálatából hűtlen titkárát, de elsősorban magát vádolja a történtekért. Kettőt kivan: helyrehozni a hibát és vezekelni vétkéért. Álruhát ölt tehát és mint szilágysági nemes ember elmegy a Budához közel lakó Ibafalva otthonába, ahol rebellisként mutatkozik be. Ő is fenekedik a királyra, vezérét látja Ibafalvában, s akár a királygyilkosságtól sem riadna vissza. Ezen a ponton azonban Ibafalva visszakozt fúj, mert ő királygyilkos okkal nem szövetkezik. Közben kibontakozik Parkas - Mátyás előtt a magyarok igazsága éppúgy, mint tömény müveletlensége, s a maradiságnak ez a formája, hogy nem látják meg e "haladottabb kor" új fegyvernemét: a kiművelt emberfőt. Másnap Mátyás immár ellenfeleinek jó ismerete birtokában tárgyal az összegyültekkel. Szópárbajban csap össze a rendi kiváltságait féltő nemesség és a teljes magyar nép /a magyarországon élő össznépesség/ felemelkedését szorgalmazó király. Végül is a szó fegyverével, csellel veszi rá őket tervének elfogadására. Még az Extra Hungáriám nézet délibábját is fellebbenti, a ennek a nemesek már nem tudnak ellenállni /IV.6,7/ nagy éljenzéssel mondanak igent, de Mátyás elkomorodik. "Akaratom beteljesedett". A nemesek észreveszik, hogy lépre mentek, s Ibafalva felkiált: "Kegyelmes király, hogy fogják a vidékbe /nemzetiségiek/ ... Mire Mátyás: "Hány atyáink lettek vidékiekből magyarokká!" S a következő jelenetben a filozofikus Erdődi állapítja meg: "Már lenyeltük a horgot!' A mintaiskolában aztán a nemesek exámen alá veszik az ifjakat, s a haza, ekerat, szobodság, s nemzet fogalmak, melyek a darab folya-