Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 23. (Budapest, 1987)

Kiss Eszter: Adaptációk a magyar színpadon 1957-1982 között

ka, aki Cauli visszataszító durvasága mellett megmutatta e figurának a nagy kan iránti groteszk érzelmeinek őszinteségét is* Illés István jelentős dramaturgiai munkát is végzett* a mőriczi drámaváltozattal dolgozott, de úgy, hogy egyes részeket kihagyott, húzott belőle, több helyen pedig hozzátoldott a regényből, de mindvégig hü maradt Móricz szövegéhez. Kihagyta Zoltán és Rozika megismerkedésének jelenetét, s igy a régóta rejtegetett szerelem belekerülhetett a darabba, visszacsempészve a drámaiságot, súlyt adva a tragédiának. Mert igy Rozika szökése valóban drámai akcióvá vált, Zoltán számára új felismerést jelentett /kapcsolatukat és a külvilágot illetően is/, életében fordulópontot hozott* Illés István átdolgozásában a dráma élesebben rajzolta ki az alakok viszonyrendszerének szövedékét, egy-egy apró mozzanattal jelezni tudta a jellemeket, e világ erőviszonyait. Az első képben pl* nem azért gúnyolják Zoltánt, mert szeretője van, hanem azért, mert o~ lyan komolyan veszi, hogy neveli, taníttatja* Kimaradt a csugariak becsapása, az a jelenet, amikor Rhédey Eszter a váltókra Önti a tintát; ugyanakkor belekerült a regényből a drámába Wagner zenetanár és a főügyész figurája. Rhédey Eszter és Zoltán, a feleség és férj összecsapása is valódi drámaiságot, akciót hordozó jelenetté nőtt, az előadás egyik csúcspontjává válva. E szöveg-elekitás nemcsak a szöveg drámai súlyát növelte, hanem egységesebbé tette a kompozíciót, motiváltabbá a tragédiát, s közelebb hozta a regény valódi mőriczi világát is, anélkül, hogy epizálődott volna* 1981-ben Hagy András László - mint rendező ás dramaturg egy személyben - a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban már a drámát félretéve egyenesen a regényből állította színpadra az Uri muri

t. A dramatizálás célja nem egy önálló új dráma létrehozása volt, hanem a regény tartalmának felidézése, megjelenítése, a regényben ábrázolt világra jellemzőnek Ítélt epizódok eljátszása. A színlap "jelenetek Móricz Zsigmond regényéből" alcímmel hirdette az előadást, ezzel is jelezve a rendezői szándékot. S az előadás valóban megmaradt az epikus talajon, s az ötletes színpadkép és szimultán jelenetezés segítségével közvetítette a regény atmoszféráját. Ez az epikus szinház a regény képeit nem kényszeritette attól idegen szerkezetbe, meghagyta önállóságukat. A produkciónak azonban mégsem volt erőteljes hatása, mert éppen az epikus szerkesztés gyengítette a szinpadszerüséget. A muri lett a "főszereplő", a színpadot az előadás egész tartama alatt a múlatás jelenetei töltötték