Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 23. (Budapest, 1987)

Kiss Eszter: Adaptációk a magyar színpadon 1957-1982 között

ték érvényre jutni. Mivel a társadalmi környezet rajza Így nem epikusan bomlik ki, hanem Csicsikov megjelenése váltja ki azt a szituációt, melynek hatására feltárulnak, nyilvánvalóvá válnak az addig rejtett, látszattal burkolt viszonyok, s változásra kényszerűinek, mig végül vissza nem térnek a "rendes kerékvágásba" a kellemetlen tényezők /Ügyész, Csicsikov/ kiküszöbölése után. Szintén a drámai szükségszerűség irányában hat a cselekmény egy másik elemet a város hivatalnokai, akik a szélhámost megfélemlítették, maguk is félni kezdenek tőle. Ez a mozzanat is jelen van a regényben /feltételezik, hogy Csicsikov "álcázott" revizor/, de kisebb nyomatékkal; e drámában viszont ez a kölcsönös félelem és kiszolgáltatottság válik a szituáció mozgatójává. Igy Csicsikov bebörtönzése és pénzárt vett szabadsága nem egy újabb kaland, hanem - Földes Annát láézve^f - "a társadalmi anomáliák törvényszerű megjelenítő formája." A kritikusok és irodalomtörténészek eltérő véleménnyel vannak arról, hogy a Holt lelkek /melyet Gogol trilógiának szánt, de csak az első rész kéazült el/ mennyiben alkalmas a dramatizálásra. Egyesek szerint egyenesen kínálja magát a színpadi átdolgozásra, mások szerint pedig anyaga ellenáll e drámába kényszerítésnek. Egyet azonban nem szabad elfelejteni - a minden mérlegelésnek ez lehet ez alapja -, hogy a Holt lelkek münemét tekintve vérbeli epikus mü, műfaja szerint letagadhatatlanul nagyregény, a XIX. századi Oroszország társadalmi- tudati-morális viszonyainak epikus eszközökkel, az elbeszélés homogenizáló közegében ábrázolt komplex képe. S ez azt is jelenti, hogy nemcsak megformálásában, hanem világszemléletében is epikus jellegű, azaz az Író és a megformált világ viszonyában. S ahhoz, hogy drámai művé adaptálódjék, de csak a regény illusztrációja maradjon, nem volt elég pusztán disloglzálni a cselekményt, ahogy ez már az eddigiekből ls kiderült. Szakonyi hü maradt az események menetéhez, átemelte a szereplők párbeszédeit, nem hamisította meg a regényt, de sajátos tömörítési, szerkesztési eljárást alkalmazott. Először egy teljesebb változatot készített a regényből, mely minden lehetséges drámai helyzetet kibontott, hogy e gazdag jelenetsorból koncentrálhasson a lényegre. S hogy igy, az eredeti szöveg lehetőségeit végigjárva kibontakozzék az elemek, motívumok tartalmi és funkolonális kapcsolata. A regény egy szálra felfűzött laza epizód-sora igy vált a végleges dráma-változatban egységes cselekménysorrá, melyben ez eredetileg epikusán közölt motívumok, részletek ls megjelenitettek, plasztikusan kidolgozott fi94