Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 23. (Budapest, 1987)

Kiss Eszter: Adaptációk a magyar színpadon 1957-1982 között

realista játékstílus. /A díszlet fő eleme két magas, szűkülő teret alkotó, fehér deszkafal volt, bezártságot, fojtogató levegőt érzékeltetve, melyet egy festett szénaboglya zárt le; efölött egy gémeskút kolonca.lógott, melyre csillárt ekasztottak két világ kibékithetetlenségét jelezve; s a befejezéskor az úri világ tárgyi szimbólumait emészette el a tüz./ Az előadás tehát egészében kiegyensúlyozatlan volt, de jól megoldott részletekben bővelkedett. Ilyen mesterien kidolgozott groteszk részlet volt a osugariak epizódja, akik az otthonról hozott izes elemózsiáról beszéltek, miközben száraz kenyeret majszoltak. Harag György ezzel az ötlettel feloldotta a jelenet ellentmondásosságát, igézi szegényparasztok tréfájaként mutatta be. Az adaptációknak ebbe a típusába tartozik a legtöbb klasszikus magyar nagyregény dramatizálása /pl. Jókai, Mikszáth, Gárdonyi müvei/, melyek színházi utóéletében is hasonló tendenciák figyelhetők meg. Kezdetben az eredeti tartalom és mondandó realista közvetítése, újabban mai tartalmak megjelenítése általuk, elvontabb eszközökkel. Következő példánk a világirodalom egyik klasszikus nagyregényének, Gogol: Holt lelkek o. müvének dramatizált változata. A regényből világszerte rengeteg adaptáció készült, a legkiemelkedőbbeket Bulgakov és Adamov neve fémjelzi. A magyar színpadi változatot Szakonyi Károly irta. Nem egyszerűen színpadra alkalmazta a regényt, hanem - nyilatkozata szerint - azt élményanyagként kezelve irt belőle egy új, mai drámát, mert úgy érezte, közel áll hozzá a gogoll világkép, a groteszk szemléletmód. S valóban, főként a dráma második részében, kiérezni belőle a mának szóló figyelmeztetést, azt, hogy maga Szakonyi szólal meg, bár Gogol szelleméhez hiven. A klasszikus regény mai tartalmakkal telítődött. A regényhez képest megnőtt a drámában az Ügyész szerepe, s igy megváltozott a mü végkicsengése. A regényben az Ügyész jelentéktelenebb, beleolvad a többi figura panoptikumába, a drámában viszont magányos hőssé emelkedik. Szintén Szakonyi találmánya az öngyilkosság /a regényben az Ügyész "egyszerűen" meghal/, s az, hogy halála kapóra jön a város vezető hivatalnokainak, hogy az egyetlen igaz emberből bűnbakot csináljanak a főkormányzó előtt. Ugyanakkor mának szóló tartalmakkal telíti a drámát az is, hogy hangsúlyosabbá vált benne a közéleti viszonyok rajza, mert Szakonyi megjelenitette az érdekviszonyok alakulását, amit Gogol inkább csak jelzett. S e tartalmi áthangolások a dráma münemi törvényszerűségeit is segitet-