Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 23. (Budapest, 1987)

Tarján Tamás: Magyar abszurd ás groteszk drámák a hazai színpadon /1957-1982/

mindig menni akarnak, a tudvalevőleg mindig - maradnak/. A mozdulatlanság nem a kritika, hanem a tagadás állapotát a teljes elutasításé. Természetszerű azért, hogy az abszurd /dráma/ ad konfliktust, de oly monumentálisát, hogy az emberileg a maga teljességében fölfoghatatlan, átélhetetlen, ezért szinte osak virtuális konfliktusnak tekinthető} a katarzis pedig minden esetben elmarad, hiszen nem folyamatot, csupán állapot

ot látunk* Am amennyire a radikális konfllktus kevesebb önmagánál /fölnagyitottaága miatt/, a teljes katarzishiány annyival több önmagánál /hiányában válik katarzissá/. Mivel minden végletesség, s főként a végletek egymáshoz valő - gyakorlatilag lehetetlen - viszonya paradoxont hordoz magában, az abszurd is fölfogható paradox mozzanatok egymásutánjának. Bz a megállapítás - gondolatmenetűnk szerint - a groteszkre is igaz, osakhogy mtg itt, az abszurdban az egyik mozzanat a másikat csupán isme tli-va riál janyomatékoaitja, addig ott, a groteszkben a soron levő árnyalj a-móaosltja-továbbviszi az előzőt* Az abazurd döntő sajátszerűsége, hogy modellálja a világot* Ellentmodást nem tűrve - azaz nem ismerve, és nem ismerve el - mondja kit a világ ilyen, mindig ilyen, és szükségképp ilyen. így a céltalanság, reménytelenség kifejezője. S nam azért, mert pusztulást, kimúlást, vegetálást ábrázolt Ha az eufórikus örömnek, gyönyörnek adna hangot, nem kevésbé lenne céltalan, reménytelen. Az abszurd oéltelanaága, reménytelensége a változás kizárásában van* Az abszurd ábrázolásmód tehát minden tekintetben radikális

. Belátható, hogy a maximálishoz, a végleteshez, e kizárólagoshoz, a véglegeahez való tántoríthatatlan rageszkodás morális téren hozhatja a legtöbb eredménytt kíméletlen következetességével akkor ls tiszteletet parancsol, ha egyébként nem is tudjuk, nem is akarjuk elfogadni dogmaszerűen merev tételeit. Az abszurd müvek hatásmechanizmusának paradoxoné, hogy mozdulatlanságukkal és mozdíthatatlanságukkal akár földrengésként ható erkölcsi élményt, megrázkódtatást képesek kiváltani a nézőből, olvasóból. Alighanem ez e legfőbb értékűk. A groteszk ugyancsak két össze nem illő dolog viszonyából keletkezik, e kettő jellemzője azonban nem az abszolút össze nem illés, s teljes elütés, hanem az erős, de osak részleges diszharmónia

. Mivel a kiemelt össze nem illőknek marad terük a mozgásra /akár a távolodás, akár a közeledés formájában/, a groteszk szükségképpeni jellegzetessége a mozgás /csak a biztonság kedvéért utalunk Örkény