Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 23. (Budapest, 1987)
Tarján Tamás: Magyar abszurd ás groteszk drámák a hazai színpadon /1957-1982/
Macskajáték ának befejezésére, amelyben az ugyan tolószékhez lánoolt Giza haza1átogatásáve1 lelkileg, beplsllésével pedig teljes biológiai személyiségében megmozdul, sőt a gyermeki állapotba visszamozdul - s ezzel óriásit mozdul előre; s az egész kergetőzős macskajáték tragikomikus lényege a dinamikus mozgás/. Az állandó változás, a forgandóság a kritika egyik formája. Konfliktusnak éa katarzisnak egyaránt helye van a groteszkben, az alkotás folyamata , a cselekmény menete stb. erre lehetőséget teremt. A groteszk müvek "nagyságrendje" többé-kevésbé emberszabásúi sem nem annyira hatalmas, sem nem annyira kicsiny, hogy azzal megszüntetné a vele való eleven értelmi-érzelmi kapcsolatot, átélhetőséget. Ez e vonása felesel ez abszurddalI az monumentalizál, vagy eltipor* A groteszk döntő sajátszerűsége, hogy analizálja a világot* Továbbgondolást, közreműködést várva, igényelve mondja kit a világ ilyen is lehet, most épp ilyen, de nem szükségképp mindig ilyen, sőt. Nem célgazdag a nem reménydús ettől, de a célt és a reményt ls "bekalkulálja" a lehetőségek közé. Célorientáltaága, reménnyel-szinezettsége e változás hangsúlyozásában van. Az abszurd ábrázolásmód tehát minden tekintetben, a szó legjobb értelmében kompromja s zumos . Nem megköti, csak kipróbálja a jó ás a rossz kompromisszumokét is. választási esélyeket kínált a kompromisszumok közötti választást, vagy a kompromisszum-nélküliség választását. Ez a rugalmasság bizonyos etikai érték et is, és bizonyoa logikai értéke t is hordoz, vagy akár másfélét - páldául politikait is. A groteszk kiváltotta élmény, ellentétben az abszurddal, nam egyetlen epicentrum köröttl hatalmas földmozgáshoz hasonlítható, ha> nem a lelki Richter-skálán csak közepes körüli erősséget mutató, de több központú földmozgásokhoz. Ezek a benyomások, összeadódva, legalább olyan hatást tehetnek, mint az egyoentrumú abszurd müvek* S általuk nem föltétlenül, s nem teljesen dől romba a világ* Az abszurddal és e groteszkkel kapcsolatos legfrissebb hazai szakirodalmi állásfoglalás Szerdahelyi István tollából származik* Az esztétikai érték oimü rendszerező munkája a szabadsághoz, illetve annak ellentétéhez, e korlátozottsághoz vsló viszonyukben tárgyalja az esztétikai minőséget. Vizsgált kategóriáinkat "A leleplezett korlátozottság képei" oimü alfejezetben irje le. A komikum válfaJal,nak Ítéli mindkettőt, elfogadva ezzel az általánosan uralkodó nézetet /az abszurdot s szatirikussal, a groteszket a fantasztikussal szinte valamennyi szerző összefüggésbe hozza, de ismeretesek egyéb, az iróniával stb. élő elemzések is/. Mivel Szerdahelyi megállapltá-
