Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 23. (Budapest, 1987)

Kiss Eszter: Adaptációk a magyar színpadon 1957-1982 között

Termés se tesen a dráma ia irodalmi mUnem Da a dráma - mint irodalmi műalkotás - és a szinház - mint a testmüvészet egyik műfaja - között lényegbeli megfelelések vannak, s e megfelelések teszik lehetővé, hogy a dráma a színházi produkcióba beépülve annak releváns része lehessen* Az egyik leglényegesebb Ilyen megfelelés az, hogy az alkotói szubjektum nem jelenhet meg közvetlenül sem a drámában, sem a színjátékban /szemben a lírával éa az epikával/, hanem az alakok és helyzeteik "direkt" megjelenítése ániti föl a müvilágot

. Ezzel szemben az epikai müveknél az Író közvetít az ábrázolt valóság és a befogadó között, közvetlenül szólal meg* Tehát a világ egynemüsltését az teremti meg, hogy a müvilág az Író általi elbeszélésben nyer lé tezést

. /Természetesen teljes létjogosultságuk van a "keverék" műfajoknak is, de ezekre most nem térünk ki./ A másik alapvetően közös sajátosság az, hogy a dráma és a színjáték világa egyaránt előttünk, a jelenben változó

, emberek közötti viszonyrendszer bemutatásából épül föl. Csak mig a drámában az alakokat és megnyilvánulásaikat, viszonyalkat a nevek, illetve a dialógus hordozza, addig a színjátékban a színészek teste, illetve a verbális kommunikáción túl /amivé a dráma dialoguas válik a színjátékban/ a metakommunikáció, a az ehhez rendelődő többi látványelem tölti be ezt a szerepet* Mindez nyilvánvalóan meghatározza ezt is, hogy mivel a dráma ás a színjáték a valóságot emberek közötti vonatkozások tükrözésével képezi le, igy az egyetemesság érzékeltetését az adott korban a társadalmi mozgások totalitásának megmutatásával érheti el, szemben az epika lehetséges tárgyi teljességével* A dráma és a színjáték megfeleléseinek ismertetésével már meg is mondtuk, mi az, amiben e kettőtől gyökeresen eltér az epika müneme, vagyis melyek azok a tényezők, melyek megnehezítik az adaptációt* E különbségeket összefoglalva ezt mondhatjuk, hogy eltérő művészeti ágba tartozó voltukból következően más és más a színjáték ás az epika müvilágot homogenizáló eazköze - lukácsi terminológiával élvet egynemű közege - éa annak hordozója, anyaga* Az előbbinél ezt a szerepet elsődlegesen s színész jelként funkcionáló teste /összhangban a többi vizuális és akusztikai elemmel/, az utóbbinál pedig - minthogy irodalmi münemről van szó - a nyelv tölti be* /Tévedés ne essék, a dráma szövege mint nyelvi képződmény szintén osak egy eleme, tartozéka lehet a színjátékban a színészek által létrehozott helyzeteknek. /Ez azt jelenti, hogy a színjátékban - s igy az adaptációknál is - veszélyes lehet a túlzott verbaut áa, az elsődlegesen nyelvi közegnek való alárendeltség* Ezt ezért