Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 23. (Budapest, 1987)
Kiss Eszter: Adaptációk a magyar színpadon 1957-1982 között
kisregény-változat után ixt színpadi müvei a magyar drámairodalom kiemelkedő alkotásaivá váltak. Fejea Endre: Rozsdatemető . Vonó Ignáo , Jó eatét nvár. jó estét szerelem . Az ángyalareú oimü Írásainak láthattuk drámai változatát. Sánta Ferenc maga dramatizálta Az áruló cimü müvét / Éjszaka/ , a Húsz óra és Az ötödik pecsét cimü regényeit /az előbbit Jósvay György segítségével/* Színpadra kerültek Kertész Ákos : Makra és Névnap cimü regényei! Szabó Magda Régimódi történet cimü regényét öntötte drámaformába; Polgár András Apuka oimü regénye elapján született A szembesítés eredménytelen cimü darabja; a a Csak egy nap a világ cimü drámájának szintén regény-előzménye van* Itt kell még említenünk, hogy a vizsgált periódusban többségben voltak a magyar epikus müvek adaptációi. Ez eleve következik abból a tényből, hogy a világirodalom epikus alkotásai közül a legtöbbet - melyeket nálunk is játszottak - már külföldön színpadra alkalmazták. Ilyen pl. - csak a legismertebbeket említve - a Háború és béke Alfred Neumann - Ervin Pisoator - Guntram Prüter-féle átdolgozása* melyet több színházunk ls bemutatott; az 1967-ben a Festi Színházban bemutatásra került Egy őrült naplója , melyet Sylvie Lunean és Roger Coggió alkalmazott színpadra Gogol novellája nyomán; a Vígszínházban 1978-ban Ljubimov rendezésében színre került hires Bünas bűnhődés, melyet J* F* Karjakin és J. F. Ljubimov adaptált; vagy Ken Kesey nagysikerű regényének bemutatása a Vígszínházban 1977-ben Bale Wasserman adaptációja alapján Kakukkfészek címmel* II. A következőkben tematikus áttekintést szeretnénk nyújtani a tárgyalt időszak adaptációiról. De mielőtt erre rátérnénk szükségesnek látszik a vizsgálódási szempontok elméleti megalapozása, mivel maga a színházi adaptáció gyakorlata rengeteg esztétikai, műnem- éa műfajelmélet 1 problémát vet föl, melyek mérlegelésén vagy elhanyagolásán múlik sokszor egy-egy előadás sikere vagy bukása. A legfontosabb ugyanis, hogy az epika és a líra /ez utóbbi adaptációja elvétve fordul elő, ezért a későbblekben csak epikai müvek drama tlzáláaaival foglalkozunk/ más művészeti ágba - az Irodalom körébe - tartozik, mint a szinház. Ebből következik, hogy más-más törvényszerűségekkel, tükrözési móddal, létformával rendelkeznek, a hogy a színházban célt téveszt, nem funkcionál az a műalkotás, mely nem szabadul meg az irodalom kifejezési eszközeitől, törvényszerűségeitől, létformájától, hogy elsődlegesen színháziaknak adja át helyét.
