Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 23. (Budapest, 1987)

Tarján Tamás: Magyar abszurd ás groteszk drámák a hazai színpadon /1957-1982/

"Hogy jobban megértsük egymást..* - adjunk nevet a dolgoknak"' - valószínűleg célszerű ezzel ez Örkény Istvántól vett /s Így a tárgyhoz ±116/ idézettel kezdenünk témánk kidolgozását. -Annál ls Inkább, mivel a két fogalom végleges tisztázásával még adós az esztétika tudománya, a ha egyiknek, illetve másiknak a leírásában ért is el jelentékeny eredményeket, a kettő egymáshoz való viszonyát egyelőre nem tudta pontos arányában megragadni. Ezért, sajnos, a terminológiai zavarral eleve, s kiküszöbölhet etlenül számolnunk kell, mert ez utóbbi két-három évtized hezei színikritikaja, de irodalomtörténetirása la szemrebbenés nélkül használta, használja szinonimaként a két szót, s ez nem ls mindig e bírálói slendriánság, fölkészületlenéég következménye, hanem ez emiitett jelentésbizonytalanságé. Ráadásul az "abszurd" ás a "groteszk** egyaránt használatos melléknévi és főnévi funkcióban /például

t abszurd dráma - a II. világháború utáni évektől számított drámatörténeti iskola; az abszurd

ok - Ionesoo, Beckett éa társaik, vagy akár a müveikj groteszk látásmód - egy bizonyos világszemlélet; Örkény groteszkj

e - az iró valamelyik müve atb./ A problémák megoldását a dolgozat keretei között semmiképp sem Ígérhetjük, hiszen célkitűzésünk történeti, nem elméleti természetű* /2/ Két korábbi saját vázlat' * alapján - a természetesen a legismertebb szakirodalom^^ és az újabb összegzések^^ figyelembevételével - megpróbáljuk nagyjából világosan elhatárolni egymástól a két fogalmat* Véleményünk szerint az abszurd és a groteszk közös lényege az egyes ember éa az egész emberi nem létére ránehezedő katasztrófa fölismerése, tudata és tudatoaitáaa. A személyes élet kivédhetetlen vége, e halál, illetve a történelmi folyamat kivédhetetlennek tűnő vége, a világpusztulás a döntő élmény az abszurd és a groteszk művelői számára* Ez a szembenézés többféle attitűdből történhet /lehet például tragikus vagy komikus, transzcendens vagy ateiata atb*/, de ez közös, nem pedig elválasztó jegy* Az abszurd két abszolúte össze nem illő dolog viszonyából keletkezik. E végletes szakadás mögött mintaként az embernek ás létének viszonya húzódik meg. Mivel a kiemelt abazolut öaaza nem Illők közötti szakadék áthidalhatatlan, az abszurd szükségképpeni jellegzetessége a mozdulatlanaág /csak a biztonság kedvéért utalunk Beokett Qodot-ra várva cimü darabjának két főszereplőjére, akik