Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 23. (Budapest, 1987)
Kiss Eszter: Adaptációk a magyar színpadon 1957-1982 között
sük. Csupán Jókaitői színpadra állították Az aranyembert, a Fekete gyómántok a t. a Rab Ráby t. az Éa mágia mozog a földet. Az új föl desura t. A szerelem bolondjel t 1957-1982 között. A Thália Színház /Illetve a Körszlnház/ műsorán elvi. konoepclóbell okokból találhatók oly nagy számban adaptációk. T tt - szemben a Déryné Színházzal - nem annyira a magyar klasszikusok túlsúlya figyelhető meg, hanem többságben vannak a világirodalom "modernebb" klasszikusai /pl* Ajtmatov, Graham Greene, Bulgakov, Solohov, Fallada stb* müvei; bár Dante, Rebelais vagy Milton még Igencsak a "régi" klasszikusok közé számítanak/. A színház műsorából kirajzolódó másik erővonal pedig nem is a világirodalom, hanem, mondhatnánk, a "világkultúra" klasszikus műveinek bemutatása* /Ide tartozik a Kalevala, az Énekek éneke, az Ezeregy á *| szaka , a Rama j ana , a Gilgameaből dramatizált Agyagtáblák üzenete stb*/ A gyermek ás ifjúsági színházak /az 1949-től 1960-ig működő Ifjúsági Színház, mely 1954-től Petőfi Színház néven működött; a Bartók Gyermekazinház, a az 1973/74-ea évadtól pedig a Budapesti Gyermekszínház/, illetve előadások körében pedig a dramatizálások nagy száma azt jelzi, hogy egyrészt nagyon kevés az eredeti gyermek- és Ifjúsági dráma, másrészt a gyerekek által ismert ás szeretett mesék bő választékot adnak az ilyen profilú színházak éa produkciók számára, s egyben vonzerőt ls jelentenek. /Gyakoriak voltak a Grimmtestvérek és Andersen klasszikus meséinek feldolgozásai, a népmese átírások; 1974-1979 között pedig Collodi Pinokkiój a. szintén 1974től egészen 1981-ig Baunu Óz. a nagy varázsló cimü meseregénye özönlötte el a gyérmekszlnpadókat; újabban Lázár Ervin meséi örvendenek nagy népszerűségnek*/ S éppen a színház /a gyermek- és ifjúsági színház/ az a hely, amely alkalmas lehet az irodalom, s ezen belül az ún* kötelező olvasmányok megismertetésére, megszerettetésére is* Igy a leggyakoribb volt Jókai, Mikszáth, Móricz, Gárdonyi, Móra Ferenc regényeinek adaptációja, a világirodalomból Dickens, Mark Twain, Verne, A* Dumas, Katajev müveinek színpadi átdolgozása./ b/ Adautáció-tinusok Ha rátérünk az adaptációk fajtálra /milyen eredetű müveket dramatizáltak/, azt látjuk, hogy a 70-es évek elejéig-közepéig az összes színházra jellemzően leggyakoribb volt a magyar klasszikus epikusok színpadra alkalmazása /Móricz, Mikszáth, Jókai, Gárdonyi stb*/,
