Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 23. (Budapest, 1987)
Kiss Eszter: Adaptációk a magyar színpadon 1957-1982 között
s ennél valamivel kevesebb számú az idegen klasszikus regények, illetve novellák dramatizálása /Balzac, Tolsztoj, Dosztojevszkij, Mark Twain, Dickens, A. Dumas stb*/* A 70-es évek közepétől viszont megszaporodott a felszabadulás utáni magyar irodalom, s a kortárs magyar irók epikus müveinek adaptációja* /Szabó Magda, Fejes Endre, Örkény István, Sarkadi Imre, Déry Tibor, Sánta Ferenc, Polgár András, Kertész Ákos, Kertész Erzsébet, Zára Tibor és mások müvei./ S ezek között sokszor előfordult, hogy maguk az irók készítették el regényük, novellájuk színpadi változatát /Pl. Sarkadi, Örkény, Sánta Ferenc, Fejes Endre, Szabó Magda, Kertész Ákos, Polgár András, Zám Tibor/. Ez a tendencia azt mutatja, hogy a 70-es években megnőtt az érdeklődés napjaink problémái, azok értékelése, közvetlen feldolgozása iránt; a felerősödött az az igény, hogy közelmúltunk feldolgozatlanul lappangó, de a társadalmi tudatban mélyen gyökerező kérdéseit felszínre hozzuk, megpróbáljuk közgondolkodásunkba integrálni, árnyaltabban értékelni és a súlyuknak megfelelő helyre tenni őket. /Magyarország szerepe, sorsa a második világháborúban, a szocialista épitéa kezdeti szakaszának társadalmi és emberi vetületei, ez ötvenes évek, a konszolidáció kezdete stb./ E problémák feldolgozása még ma is tart, s nemcsak a színház, illetve a színházi adaptációk terén mutatkozott-mutátkozik meg; gondoljunk caak a Tények éa tanúk cimü sorozat memoárirodalmára vagy "fiatal" Íróink gyermekkoruk illetve mai társadalmunk közelmúltja felé fordulására. És az "idősebb" irók közül pl. Cseres Tibor munkásságárat a Hideg napokr a /1964/ vagy a Parázna szobrok /1979/ oimü regényére /ez utóbbinak egyébként 1983-ben a Thália Színház mutatta be dramatizált változatát/, melyek Magyarország, a magyarság második világháborúban betöltött szerepének értékelésével foglalkoznak. Ugyanezt látjuk filmművészetünkben is, melynek példáiként az Angi Vera /1979/, a Megáll az idő /1982/ és a Sze rencsés Dániel /1983/ cimü filmeket említhetnénk. Hem kivétel a televízió sem, amit jelez a Századunk illetve a Krónika /a 2. magyar hadsereg a Donnál/ cimü sorozat. Ezt az általános igényt természetesen tükrözi, erre reagál a színház, s nem véletlen, hogy a rendezők mondanivalója, irányultsága az ilyen témájú müvekben találja meg kifejeződését.
