Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 23. (Budapest, 1987)
Kolta Magdolna: A klasszikus vígjátéki dramaturgia kihalása. A vígjáték helyzete 1957-1982
gondolati jelentősége van, színpadi jelenléte valóban nem eléggé súlyos. Emberfi révén tágul ki Bódogék egymás iránti közönye a világ iránti közönnyé. Nemcsak az egymásra nem figyelés tükre lesz s darab, hanem annak bizonyítása ls, hogy a világ befogadása is sztereotipiákra, közhelyekre épül. Emberfi és a televízió egymás ellentettjei, a tévé adekvát formája, sót táplálója a világhoz való Bódog féle viszonyulásnak, Emberfi viszont nem illik bele a világ tényeire 1 alkotott közhelyrendszerbe, Az Adáshiba egyik nagy hatású formai újítása tehát az eseménytelen, közönyös életvitel színpadraállítása, a másik, hogy dialógustechnikájában Szakonyi az első, aki tudatosan alkalmazza a közhelyáradatot, mint ábrázolandó valóságanyagot* A bagatell, klszerü, privát élethelyzetek ábrázolása a 70-ea évek drámáinak egyik fő vonala. Leghálásabb eszközének pedig a közhelyéletforma ábrázolása tűnik. Az eszköz azonban veszélyes. Koitál Tamás kritikája szerint pl. már az Adáshiba sem több, mint közhelygyüj temény a közhelyéletformáról, azaz a darabból szerinte nem olvasható ki más, mint a leirt mondatok összessége./-' 8 ' A közhelyek nivelláló hatása, lényeges és lényegtelen tökéletes egybemosódása majd az évtized második felében, Schwajda /39/ Verebes, Komis müveiben lesz egyeduralkodó formateremtő elvvé.' Az Adáshiba megvalósítása a Pesti Színházban a darabban rejlő általánosabb kritikai hangvételtől /általában a privátszféra kritikája/ inkább a kispolgárság-ábrázolás felé vitte ez értelmezést, méghozzá a Vígszínház legjobb hagyományainak megfelelő eleganciával, nagyvonalúsággal enyhítve a leleplezést IMJ^^ A társadalmi státuszoknak való önkéntes - bár korántsem tudatos alávetettségüket, a társadalmi elvárások és az egyéniség spontán igényei közti egyenlőtlen harcot ábrázolja - szintén a kispolgárikritika álöltözetében - Kertész Ákos Névnap ja. Sajnos nem kevéssé didaktikusán, az eszmei mondanivaló verbális megjelenítésével is megtámogatja a szituációt, azaz az emberi kapcsolatok szépségének és poézisének szükségszerű megtagadását a "nem illik" parancsára. A Név nap pontosan mutatja a kisszerű közhelylét ábrázolásának egyik dramaturgiai nehézségét, a kritikák "szecessziós naturalizmust", kevés/A1/ sé koncentrált környezetrajzot rónak fel hibájául. Ennek a módszernek - a bírálandó magatartás közvetlen bemutatásának fordítottját műveli Örkény a Macskajáték ben. Magiamé telhetetlen bravúrral a társadalmi státuszok megtagadhat óságát, nem mindenható voltát bizonyltja. Örkény nem a státusz ok 4 * szerint rendeződő életen ironizál, hanem bemutat egy olyan öregasszonyt, aki kínosan nem haj-
