Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 23. (Budapest, 1987)
Kolta Magdolna: A klasszikus vígjátéki dramaturgia kihalása. A vígjáték helyzete 1957-1982
"túléldeső", 99 éves Öregasszonyt, akinek gyermekei között egyaránt vannak kuplerosnők, világforradalmárok, atomtudósok. Mivel Özv, Torony ná ugyanakkor fekvőtárna azokat csinál ós fél liter kakaót reggelizik minden nap tejszínhabbal} nem nehéz felismerni, hogy e játék két szinten zajlik. Az egyiken mindenki azonos önmagával, a darab /16/ pusztán az eltartási szerződések mindennapi furcsaságáról szól/ ' A másik szint viszont példázat - lehetetlen észre nem venni Dürrenmatt és Brecht, valamint az abszurdok hatását - arról a hatalomról, melyet egyaránt táplálnak teatvórgyérmekéii e gésshálőzat és a világforradalom. Ez a hatalom mindenki fölött áll, mert ha Pitiók pitilázadásba kezdenek, az is osak szórakoztatja az öregasszonyt és ezzel osak vitalitását növeli. Piti és Pitiné gyáva, alattomos lázadása vágül az ő halálukkal végződik, A darab megengedi azt az olvasatot, hogy haláluk oka tévedésük; azt hiszik, sikerült megölniük özv. Toronynét. Mint gyámolukat és jótevőjüket sirathatták el, megbánhatták bűneiket, de ez öregasszony feltámad, virgonoabban, mint valaha. Ezzel pedig elfogynak az alternativákt Pitiék önkéntea örömmel végzett szolgálata az "incidens" után nem megbízható, lázadásaik szemlátomást eredménytelenek, nincs több út, még a megalkuvásra sem. Az abszurd eszközét kölcsönvéve újebb Lajos és Lujza érkezik, igy a képlet változatlan marad. Hibája-e Eörainek, hogy szövege " publiciaztikusan egyenes vonalú marad" hogy szándékoltan a "tiltakozást és az önvádat" akarja felkelteni a nézőben? Természetesen szerencsésebb volna, ha a drámai életszerűség, a színpadi elevenség segítségével sikerülne példázatait előadnia. De - és ez e második tanulság - ha összehasonlítjuk az ő publlcisztikusságát s 60-as évek elejének hasonló irányú darabjaival} feltűnő a különbség. A korábbi vígjátékok publloisztikussága a nézők gondolkodása, asszoclálókészsége, katarzis igénye ellenében hatott, mintegy azt semlegesítette, mikor a mindennapok látványát kínálta a színházban is. Eörsl egyenesvonalúsága épp a néző gondolkodását, ráismerő és asszociációs készségét provokálja. Ebben a gesztusban fedezhető fel e magyar vigjátékirodelom fordulata, hiszen a 70-es évek nagy élménye, a groteszk, éppen ezen az úton jár, a pátosz helyébe sz iróniát, ez automatikusan elfogadott receptek elégedettsége helyébe s fintoros kételkedést állítja, "/a groteszk/ megingatja a végérvényest, de nem állit egy másik érvényességet a helyébe. Pont helyett kérdőjeleket tesz, tehát nem lezár, befejez, hanem elindít, utat nyit, nyitva hagy... Éljen a kérdőjel, vesszen a pont."^ 18 ^
