Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 23. (Budapest, 1987)
Kolta Magdolna: A klasszikus vígjátéki dramaturgia kihalása. A vígjáték helyzete 1957-1982
A groteszk A groteszk Kelet-Európában kritikai igényű, az abszurddal ellentétben nem lételméleti ebszolutumokben, hanem társadalmi konkrétumokben gondolkodik. Nem a filozófiai általánosítás szintjén mozog, hanem céllal dolgozik, nem tagadván a változhatóság lehetőségét/ 1-*/ A groteszk világlátás felszabadító ereje e szocialista társadalmakban nem egy divatjelenség zsilipnyitó szerepével, a sematizmus, a kötelező téma- és szemléletbeli sivárság alóli felszabadultsággal magyarázható/ 20 / A roaaz a szœoalista társadalom kezdeti szakaszában kizárólag külső hatalomként, kívülálló szabotőrként értelmeződött, belső harc feltételezését a politikai elvárásrendszer nem engedélyezte, hiszen belsőleg tagolatlannak és egységesnek állította a világot. A szocialista társadalom önapológiája visszaszorította az önismeretet, önkritikát, s társadalmi gyakorlat immanens ellenmondásainak számonkérését. A groteszk vállalta fel a jó-roasz, haladás-visszalépés dialektika tudatosítását. "A társadalmi berendezkedés nem úgy rossz, hogy vele szembe 'józan ész' alapján jó berendezkedést szegezhetünk. A szatíra, mint erkölosrsjzi szint ezért hiányzik a groteszkből..." Tehát a magyarországi groteszk nem a 60-as évek vákumát tölti be, nem a bulvárvigjáték helyetti gyilkos, mélyreásó szatírát teremti meg, hanem ez "abszurdoldot", azaz a társadalom abszurd jelenségeinek kritikáját, nem a Swift, Gogol-féle szatírát, hanem újfajta kritikus látásmódot. Örkény életműve - a magyar groteszk csaknem egyedüli példája alapján csak egyetlen szempontra lehet rávilágítani, mégpedig Tóték kapósán. "... a fintor él benne, az az írói gesztus, mely jelrendszerét e 'találd ki* önkényességével, játékos abszurditásával alakítja ki."/ 21 / Ezt a nézőre kényszeritett munkáikod áa 11 a filozófiai, szociológiai implikációk felismerésének sürgetését Almás! a szatíra korszerű látásmódjának, a azatlra megújítása eszközének mondja. A Tóték vitát kavart i az alkotók által ia kételkedéssel várt bemutató/ 22 / után megindult polémia kaposolódott a magyar drámairodalomban, filmművészetben ekkortájt amúgy ls igen hangsúlyosan jelen levő hatalomegyén problematikához.
