Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 23. (Budapest, 1987)

Kolta Magdolna: A klasszikus vígjátéki dramaturgia kihalása. A vígjáték helyzete 1957-1982

zonygetja, hogy nincs kommunista csodavilág, csak az, amit magunk megteremtünk a bennünk, körülöttünk élő visszahúzó erők ellenére. Komlós nagyformátumú kiaérlete az avantgárdé, főként Majakovszkij felé tájékozódva próbálta meg áttörni a bulvárhagyományokat. Az útkeresés azonban egyszeri maradt, sem az ő pályáján, sem a vígjátéktermésben nem lett folytatása. A történelmi parabola műfaja sem bizonyult járható útnak, Fekete Sándor Őserdei szümpozionj

a már hiába kísérletezik a fejlódéa hiábavalóságának elvont ábrázolásával egy kannibál törzs példázatának segítségével; a humor - némi erőltetettséggel - osak abból származik, hogy a szereplők Shakespeare-tői Madáchlg végigidézik a világirodalom teljea szállóigekincsét, s ezzel mintegy a társadalom fejlődésének paródia történetét nyújtva.^^ 1967, a Tóték sikere után a Thália Színház magára vállalta az abszurd gondját, és a többi színház ia megpróbált ezekben az években kimozdulni az eddigi sémákból.

^

10

^ A Vigben pl. bemutatják a Napó leon és Napóleon cimü intellektuális játékot, mely Létay Vera kritikája szerint még fiaskó a színházi megújhodás terén. A két én - e császáré és e forradalom szolgálatában álló tábornoké - azaz a két történelmi koncepció skizofréniája helyett bohőzatl személycserét ábrázolnak csak. A főszereplő Bárdy György szerepfelfogása mutatja leginkább a váltás nehézségeit. Ő ugyanis az eddigi időazak jól bevált sémáinál maradva, komikus sztár és közönség össsekac

s futásaival /11/ megelégedve, Napóleon helyett inkább Gugyerákot alakítja.' Abszurd és groteszk komédiák Abszurdot és groteszket általában együtt szokás emlegetni, s Örkényt, főleg a Totóka

t a korabeli kritika e két kategória valamelyikébe, esetleg egyszerre mindkettőbe besorolta. Pedig a magyar abszurd dráma igen rövidke pályafutást mondhatott magáénak, éa Szabó György két félig sikerült kísérlete mellett Görgey Gábor és részben Eörsl István próbálkoztok csak az abszurd humor elismertetésével. Egyszerre indulnak: Rokokó háború és a Sírkő és kakaó egy minisztériumi drámapályázatra születik, majd a Thália sorozatban mutatja be a Sirkő és kakaó

t /1968/; a Komámasszony, hol a atukker-t /1968/, a Népfürdő és a Hírnök jó Görgey-egyfelvonásosokat /1969/. Anélkül, hogy az abszurd komédia mibenlétére, általános jellemzőire kitérhetnénk, elemzésre szorul két dráma. Az egyik a Komáméaz-