Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 23. (Budapest, 1987)

Kolta Magdolna: A klasszikus vígjátéki dramaturgia kihalása. A vígjáték helyzete 1957-1982

agony, hei a stukker?

. azért, mart talán ez a legtisztább - áa aránylag a legjobban sikerült - abszurd kísérlet a magyar vígjáték történetében, A másik a Sírkő éa kakaó

, mert ez jól példázze azt a köztes zónát, mely abszurd áa groteszk között húzódik. Görgey próbálkozása - bár a Hírnök jő-ben nyíltan Beokett útján haladt éa a Noé, a Cápák a kertben ls ezt s vonalat folytatta kísérlet maradt, sem gondolatilag, sem a színpadi formanyelvre gyakorolt hatásában nem termékenyítette meg a drámairodalmat. "Viszonylagos modernségét, színházainkban szokatlan hangját annak köszönhette, hogy es abszurd dráma mindaddig nem nyert polgárjogot a hazai színházi kultúrában, ő viazont merészen az abszurdra alapozta müveit. Hem az abszurd világszemléletre, hanem az abszurd dráma szemleletre : /12/ nem s filozófiát vette át, hanem a teohnlkát." ' A Komámasszony, hol a atukker? abszurd módra körkörösen szerkesztett darab /a pisztoly körbejárva a szereplőket, végül visszaérkezik Cuki kezébe/. Szereplői - szintén az abszurd módjára - nem egyénitettek, hanem osupasz társadalmi státuszukban jelennek meg /arisztokrata, értelmiségi, kispolgár, paraszt, lumpen/. Abszurd, - azaz zárt, ablaktalan, jelképes kulccsal ellátott - helyiségben, abszurd időtlenségben kergetik a stukkert. Milyen gondolat teszi lehetővé az abszurd kellékek ily bőséges felvonultétását? Példázatot látunk a hatalomról, pontosabban arról, hogy mindenki azonosan viselkedik, ha kezébe kapja a hatalom lehetőségét, és akkor is, ha őrá szegeződik a pisztoly. Az emberi nemnek e hatalom, a fegyver árnyékában megvilágosodó, társadalmi státuszokon túllépő azonosságára figyelmeztet a darab, "...'steril* gondolatisága nem engedi, hogy túljusson a 'fegyverek kritikája, mint ultima ratio* szentenolaszerü általánosságon e konkrétan érvényes összefüggésekben szóljon hatalom és erőszak, félelem éa kiszolgáltatottság mai természetéről."^

1

^ A gondolat már osak ezért ls steril, mert sem a nem ábrázolt "kint", sem s panoptikumjellegü "bent" - reális helyzetben soha együvé nem kerülő alakjaival - nem jelent a néző számára semmi gondolati izgalmat. Nem kep mást, mint jó színpadi ötletet - jobbik esetben színvonalas, Ízléses megvalósításban. Kát tényező még erősiti ls a színpadnak ezt a gondolkodás ellen ható primátusát. Az egyik, hogy a figurák humora nem az abszurd halandzsáit mintázza, hanem a "mélymagyar" Márton alakja egyszerű népszínmű- paródia. K. Müller gondoletileg ez örök kispolgár, a hatalom gerjesztője, aki saját kiszolgáltatottságát, mindenkori szolgaszerepét termeli. Az ő alakjában is elmozdul ezonban az abszurd ötlet e 54