Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 23. (Budapest, 1987)
Kolta Magdolna: A klasszikus vígjátéki dramaturgia kihalása. A vígjáték helyzete 1957-1982
A magyar vígjáték 1957 utáni helyzetének vizsgálata elsősorban általános, jellemző folyamatokra koncentrál. Nem egyes kiemelkedő irók pályaképét /Örkény, Csurka/ rajzolja; nem sokat elemzett drámák és negy kritikai visszhangot kiváltó előadások sokadik felemlegetéae e célja. Inkább kevéssé ismert müvek világszemléleti összetevőit, illetve e tartalmi elemek dramaturgiai megvalósulásait elemzi, e müvek formavilágának éa a magyar szinházkultúrának találkozási, vagy ütközőpontjait emeli ki. Az alapvetően két szakaszra osztott korszak - jobb híján - a 60-as és 70-ea évek elnevezéat viseli. Ezek nem évszámokkal lefedhető szakaazok, inkább szemléleti, vagy dramaturgiai módszer révén összetertozó daraboaoportokat jelölnek. A 60-as évek Caurkája, Eörslje e szemléleti téren inkább a 70-ea évek kategóriájába, mlg a 70-ea évek bulvárdarabjai a korábbi azakaszba sorolhatók. Politikai és közönségigénvek a 60-as években: Az 1956 utáni konszolidáció a politikai elvárásokat és a közönség igényelt egyaránt módosította. Politikai szempontból a kincstári optimizmus szelidülése hozott változást. Az átpolitizáltság, e bíráló szemlélet helyetti álkonfliktusok helyébe tágebb műfaji struktúra léphetett. Nem puaztán termelési darabok, üzemi vígjátékok születtek, visszakerülhetett a színpadra a szerelmi, házessági bonyodalom, és a 60-as évek elejére számszerű gyarapodás ls mutatkozott. Ha a szocialista álomvilág "szerapontdrameturgiája" el is tünt, nem szűnt meg a színházak megítélésének politikai szempontja. A szocializmus paradicsomának erőszakos hirdetése helyett közvetetten apologetikus darabok kaptak zöld utat.^^ Másrészt az 50-es évek nyomása, 56 tragédiája után az oldódás s közönség Igényét ls a nevetés, a könnyed, politikamentes darabok felé fordította. A "kikapcsolódás", a szórakoztató művészet igénye a könnyű műfaj új virágzása természetszerűleg a komraercializálódáa felé tolta a vígjáték-irodalmat. Termékeny elkülönítés lehet /2/ a komikum és a könnyű műfaj megkülönböztetése, és a 60-as évek apologetikus vigjátéktermését az utóbbi kategóriába soroljuk. Az igazi komikum soha nem esetleges történetet érint, nem anekdotikus, nem merül ki puszta gúnyolódásban, könnyű furcsaságok felsorakoztatásában, hanem egy-egy történetileg jellegzetes folyamat válik benne gúny tárgyává. Az apologetikus mü43
