Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 23. (Budapest, 1987)

Tarján Tamás: Magyar abszurd ás groteszk drámák a hazai színpadon /1957-1982/

ző. "Modem metafizikus bohózat" - mondja a kritikus'5 ' , igy érvelve: "...drámai magja - egy báoskai kisember hosszú és kinos haldoklásának története - nehezen irható le egyértelműen, annyi azonban bizonyos, hogy jellege szerint síig drámai* A lirai részletek ia tévútra vezethetnek, bár tagadhatatlan, hogy a darabot a költő, a modern magyar költészet jelentős képviselője irta. A ,

lirai* Tolnai esetében groteszk-elemző művészi beszédet éa egy sajátos metafizikai faktúrát jelent* A dráma egész koncepciója azt sugallja, hogy groteszk hangvételű visszaemlékezésről van szó* A visszaemlékezés groteszk, önmagát megkérdőjelező, önmagát eltűntetni akaró, mert elvesztette tárgyát: a történelmet* Csömöre /a főszereplő, T.T./ sorsélménye: a lélek káosza. Az Ő személyes történelme az, hogy mindig a történelem mellett menetelt - gyalogosan! A spontán históriai káoszból menekült most e racionális rend: a halál felé. Eletében számára osak egyetlen racionális dolog létezett, létezik: a halál. Több mint ötven éve Csömöre halálos beteg* Halálát: élete értelmét tervezi meg ez a közép-európai kisember, amikor mindennapi tárgyalt szétosztogatja. Minél nagyobb lesz az üresség körülötte, annál közelebb kerül az elmúláshoz* S mivel a tárgyakhoz a történelmi /azaz ,történelmi'/ lét nyomai, emlékei kapcsolódnak, egy süvegcukor, egy gyúródeszka távoztával, a ,történelemtől* való végleges és teljes elidegenülés is lezejlik."

/37/ Az egyik abszurd alapmintára, A játszma végér

e épül Tolnai vég-játéka, melyben egy szinésstrupp közreműködésével valóban játszanak is. Az öregember, aki Eurázsia térképén terül el majd holtan, lábfejét talán Szibérián, koponyáját Párizson pihentetve, jellegzetesen a közép- s nem a nyugat-európai abszurd halálraítéltje. Egéaz élete a lehető legalaposebben, történetileg maghatározott, e térségbe belenőtt /például azt a gyúródeszkát védekezőn a feje fölé tartva vészelte át Budapest ostromát, a gyúródeszka pajzsát maga elé tartva jutott haza Bácskába stb./. A Godot-ra várók általában, szükségképp és végérvényesen nem urai létüknek. Csömöre báosl a közép- éa kelet-európai történelem XX. századi földmozgásai miatt nem az; és halála pillanatáig az a hiábavaló, de mélységes erkölcaü szándék vezérli, hogy legalább az életét - valóban évtizedekig tertó halálos betegségét! - összegző pillanat, a halála az övé legyen /ezt a Csömöre-Borbély dialógusok világítják meg/. A Bayer-eszplrin cimü monodráma, amelyet Jancsó Miklós rendezett meg Ladik Katalinnal 1981-ben, csak "vendégeskedni" volt eddig