Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 23. (Budapest, 1987)
Tarján Tamás: Magyar abszurd ás groteszk drámák a hazai színpadon /1957-1982/
Magyarország on. Kár: hisztérikusaágában is megfontolt beszámoló arról ez állapotról, amikor már nem a gyógyszer van az emberért, hanem az ember a gyógyszerért; amikor már nem a gyógyszer termelése, hanem e betegség termelése a fontos. A határon túli magyar irodalmak képviseletében csak Jugoszláviáig van módunk tekinteni. A Nyugat-Európában és még távolabb élő magyar Írók szépszámú, do sokszor bizonytalan színvonalú abszurd és groteszk darabjai, szövegei ugyanis osak töredékesen, esetlegesen állnak rendelkezésünkre, s közülük tudtunkkal még egyetlenegyet sem adtak elő magyar színházban. Határ Győző, Hagy Pál és mások dramatikus müveit jelenleg nem Ítélhetjük meg érdemben. A közvetlen szomszédságra viszont érdemes még egy pillantást vetnünk. A Csehszlovákiában élő Tóth László, a jugoszláviai - agykori - "sympozinlsták", s kolozsvári Geál Gábor Kör egyes kísérletezői egyre több figyelmet kérnek, Képviseletükben ez 1955-ös születésű Cselényi Bélát említjük, noha neve legfeljebb oaak formabontó versek fölött jelent meg eddig nálunk nyomtatásban. A háromnyelvű kolozsvári diáklapban, az Echinoxban 1978-ban publikálta /10., 11., 12. szám/ A cirkuszié ta halála oimü darabját. Vég-komédia, mely erős hatású, érdekes asszociációkat kelthet mondjuk Örkény Forgatókönyve éa Tolnai Végeladása szomszédságában. Kelthetne, egy olyan szlnházkultúrában, ahol e társulatok nem csak esetlegesen, és nem évente-kétévente legfeljebb egyszer játszanának hasonló szélsőségesen újszerű darabokat, s ahol az abszurd és a groteszk klasszikusai hosszabb ideig éppen úgy nem hiányoznának a színpadokról, mint ahogy a nagy drámatörténeti korok reprezentánsai nem hiányoznak. Spiro, Nádas, Bereményl - e legújabb magyar dráma ebbe e viszonylag fletal Íróba veti legtöbb reményét. Spiró "hatalmas, őrjöngő, tébolyult látomásai" /38/ Weöres ás Örkény felől érthetők meg, és Spiró világirodalmi vonzalmai /Dante, Shakespeare, a lengyel dráma, Krleza stb./ felől. Nála az abszurd és a groteszk ezeket a végletes határokat dúsítja föl. íróként, az ábrázolásban kegyetlenkedésre éppúgy hajlik, mint érzelgősságre. Nagyszabású, sokszereplős müveit egyelőre nem próbálhatta ki színpadon - ez ezekhez képest kamara jellegűeket maga ls le- és megtagadja. Mintha Az Ikszek cimü pompás regényéhez fölérő dráma megszületése arányok kérdése volna /s pontosan Az imposztor az eddigi legaranyosabb, mely e regény egyik epizódja nyomán készült, és 1983 telén Zsámbéki Gábor mutatta be a Katona József Színházban/. Spiró nem új dramaturglát kívánna teremteni, hanem egy régit - a Shakespeare idején delelő, de a XX.