Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 23. (Budapest, 1987)

Tarján Tamás: Magyar abszurd ás groteszk drámák a hazai színpadon /1957-1982/

Sorai Istvánt a személyéé életút jából lèvent politikai szkepszis, a kivételes dramaturgiai érzékenység, a Brechten iskolázódott színpadi otthonosság, a fordításokból merített ihlet, a publicisztikáé s ágból kinövő közvetlen szólás igény vitte e drámához. Jobb kommentáló, mint amilyen drámaíró, jobb átÍró, mint amilyen irÓ, jobb Ötletmester, gagman, közreműködő, újrafordító, belejavító, mint emilyen eredeti alkotó. Darabjait következetesen osak tragikomédiának nevezi. Az abszurdot pedig - magának a realitásnak: "A tragikomédiák ellen a nézők rendszerint mozgásba hozzák önvédelmi apparátusukat: nem akarják felismerni a aaját, különbéjáratú, kis stabilizációjukét', és ezért mindent elkövetnek, hogy osak a szomszédjukra vonatkoztassák, vagy egyáltalán mag aa értsék a darabot. Ezt a saját bőrömön is tapasztaltam. Abszurdnak kereszteltek realitásokat, csakhogy ne kelljen rájuk ismerni. Némelyek, akik beletörődtek már saját elidegenedett hordólétükbe, ez ellen Írott darabomból a hordó-lét abazolut éa elkerülhetetlen mindenhatóságának védelmezését olvaaták ki.. ."^'^ Borsi sem annyivei a saját - megkésve bemutatott, vagy be aem mutet ott - müveivel, inkább az abszurdra, groteszkre fogékony s ze Hernie égével, drematurgi-eiemzői minőságében, s f ordi tókén t-dalszövegíróként tett sokat as abasurd ás a groteszk elfogadtatásáért. Tan szeme ahhos, hogy alig is gyanított előfutárokban - például Ödön von Horvátkban - ls fölfedezze, megértesse, ami ebbe az irányba mutat* A Sir kő éa kakaó pedig nem felejthető rekvizitum, az első kerekded magyar abszurdok egyike, tipikusan honi viszonyok közá a da pt alva* Szakonyi Károly először hangjátékban kacérkodott az abszurddal /az 1969-os JJÜ T ««obaban as egymás melletti értelmetlen elbeszélés ismert technikáját alkalmassá/, majd inkább a megbocsátó hajlandóságához, nagyobb konfliktusokat kerülő szemléletéhez lllőb groteszknél kötött ki /másik műfaja a melodráma/. Az Adáshibáv

al 1970-ben a Pesti Színház mutatta be, Várkonyi Zoltán rendezte - kétségtelenül sikerült megfognia az Isten lábát. S nem azért, mert Emberfi személyében mai Krisztust vitt színpadra. Az alapötlet dicséri őt, az alapötlet, amelyet aztán szinte osak hagyni kell nekilódulni: a televíziókészülék beiktatása a játszók és a nézők közé, A tévé elé béklyózott, a tömegkommunikációtól csőbe húzott kisemberek groteszk tragikomédiája bontakozott ki. A Bódog-család egy estéjében - a megbódultság. Ezek az élni létszó szereplők halottak - a képernyő előtt boldogultak meg. Vagy bolondultak meg. A nevettetés és az elgondolkodtatás gépezetét a fölcserélés működteti: a cso30