Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 23. (Budapest, 1987)

Tarján Tamás: Magyar abszurd ás groteszk drámák a hazai színpadon /1957-1982/

A kézről kézre járó stukkerrel mindig egy leszerepelt figura birtokolja átmenetileg a véletlenül jött hatalmat. A múltidejüség okán a darab nyugat-eurépei típusú abszurdnak, létmodellnek som elég feszült - kelet-európai abszurdnak, hogy-létanalízisnek padig érdakteJ len. hlasen az eltűntnek, letűntnek nines állapota. Odáig Tiazont Görgey nem merészkedett, hegy a hatalom birtokosát, a proletárt is fölléptesse. Bármilyen figura lenne ás bármit tenne la, a képlet öaazatörne általa. S ebben az az érdekes, hogy tehát a darab - valóban képlet oaupán. Görgey majdnem egy évtizedig időzött az abszurddal való kísérleteknál, ás történeti érdeme nem csekély abban, hogy ez az ábrázolásmód polgárjogot nyert színpadjainkon. A Bulvár. a Qa

loan a Vérmezőn már a groteszk, illetve a középfajú dráma képviseletében készült. Páakándi Gáza is a drámaazemléletbea lelte mag az abszurd fő jelentéaét, és Görgey kissé mechanikus sémáinál gazdagabb, életesebb művekben fejtette ki gondolatait. Egy, az abszurd ás a groteszk között áthidalónak tetsző terminust is bevezetett! az abazurdoid termlnuaát. "Az abszurd jelenság, a képtelenség, az észellenesség, a véletlenek uralma ett van a világban, a múltban, a jelenben, aőt a jövendő történelemben la, mint fájó, eszünket bontó lehetőség. Bzt a jelenséget szeretném a leható legpontosabban körülírni, mert szerintem a pontosság esztétikai kategória. Én nem Igenlem az abszurdot, nem la kerget kilátástalanságba, de tudomásul vessem azt ls, hogy egyetlen fegyverem van ellenei a precizitás, az értelem indulata. /•••/ Az a fajta színház, amit én szeretnék, nem abszurd, sokkal inkább abazurdoid.«^4/ jiágylt, enyhit az abszurdot ftbszurdoiddá gömbölyítő -old végződés. Páakándi színházat -azerű

. Páakándi abszurdját a "groteask abszurd." Dramaturgiája a "róka fogta csuka, csuka fogta róka" dramaturgiájának nevezhető. Az őrző éa az őrzött ugyanakkor őrzött és őrző is. Nemcsak a Vendégség alapul ezen a szituáción, de sok más Páskandi-derab is. Ezek a patthelyzetek az abszurd drámában feloldatlanok átáradnának. Páakándi abszurd old ja megkeresi azt a történeti vagy erkölcsi értelmet, ami föloldja a pattot /Dávid Perenc morálisan győz Soclnón stb./. A magyar nyelv nagyszerű mesteréről lévén szó, a stiláris szint, a kommunikáció főleg a Páskándi-komédiákban válik abszurdoidjdá, de például a Vendégség állandó hármas ismétlésen alapuló dialógus-rendje is legalább annyira abazurdoid, mint amennyire archaikus. /Az Író nyelvi értelemben legabszurdabb müve nem dráma, hanem A sárikás enyóa cimü, a keresztnevek garmadájával operáló "elbeszélő költemény"./