Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 23. (Budapest, 1987)

Tarján Tamás: Magyar abszurd ás groteszk drámák a hazai színpadon /1957-1982/

talán középre állok./ Talán este van« Talán alkonyat* / Egy bizonyost későre jár."/ A katonákban « és a darab más gyilkosaiban « a lát agréa SZÍT, mllitána, pusztító "fele", a gyerekekben - főként az oltáriszentséget fölmutató gyermekben - a lét ártatlan, kiszolgáltatott "fele" ölt alakot* Van egy pillanat, midőn a gyerekek - a katonák ölében ülnek*.. Pilinszky azürrealisztikus darabja sem az elődöket, az avantgárd lehetséges mintáit követi: saját lelkületének összeoserélhetétlen kivetülése. Olyannyira saját, egyéni, hogy aem a szellemi társnak tudott Ha ár Gyula 1977-as, várszínházi Síremlékrendezése, sea a fogékony, fiatal Vándorfi László 1980-as, Egyetemi Szinpad-i Élő képek j

e nem tudott felnőni a szöveghez. Illusztrációra, vagy teljes elkanyarodásra kényszerültek. A Pilinszky-színjátékok sajátos terrénuma egyelőre meghóditatlan. Sarkadi és Pilinszky - tökéletesen más módon ás más nagyságrendben - e legvégsőbb létkérdésekre keresi a választ /vagy nyilatkoztatja ki, hogy nemcsak a lét, de e válaszkeresés ls értelmetlen, reménytelen/. Az abszurd természetszerűleg mindig a "legvégsők" máglkumában sarjad. A szemléleti közelítés ezért is rokonltja említett darabjaikat az abszurd drámával. Weöresre inkább a groteazkség jellemző. Egyes jelenetekben egészen közel érezzük Örkényhez /az Octopus vége is egy beplsllés.•./ A "honosított" magyar abszurd éa groteszkt Görgey Gábor. Páskandi Géza. Borsi István. Szakonyi Károly. Gyurkovios Tibor A mai magyar irodalom derékhadának néhány képviselője e hatvanas évek közepén-végén sokat és tudatosan kísérletezett az abszurddal és a groteszkkel. Ez a müvelet nem is volt egészen veszélytelen ez akkor harmincas éveikben járó irÓk számára. Görgey Gábor például, akit elsőnek emiitünk a sorban, sokáig próbálta "levakarni" magáról az "abszurd drámaíró" szerinte pontatlanul, leszükitően minősítő oimkéjét'

J . ATB poeticáját igy foglalta össze, az abszurdot Így határozta meg: "Az abszurd nálam nem cél, hanem eszköz. /•••/ Ez az 1rányzat nincs meghatározott filozófiához kötve. Az abszurd? a drámai anyag sajátos kezelési módja, sajátos szemlélet - de nem világszemlélet, hanem dráma szemlelet. /•••/ Az oloső és vaskos szóvicceket, poénokat, kabaréelemeket én nem azért használom, hogy a közönséget egy szórakoztatás-forma hamis illúziójába ringassam* Az ilyen elemek 27