Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 23. (Budapest, 1987)
Tarján Tamás: Magyar abszurd ás groteszk drámák a hazai színpadon /1957-1982/
tő, mindig is vonzódott a morbiditáshoz, extremitáshoz, a szituációk és jellemek szélsőségeihez, 1956 őszének eseményei esztendőkre igen fölzsklatott állepotba kergették /egy utalás nyomén az Oszlopos Si meon ból is kikövetkeztethető, hogy az éppen október 22-én és 23-án játsz ódlk 724 /. Ezzel kommentár nélkül is a kort vonja felelősként Kis János tragédiájának, egy értelmiségi létforma csődjének hátterébe. Hasonló időzítéssel és érveléssel él Csurka István, akinél müvek során keresztül érzékelhető az Oszlopos Simeon hatása: ő a KI lesz a bálanya? oimü darabját 1959-ben, az Ignác napjára virradó éjszakán játszatja. Vagyis az október 22-ről 23-ra virradó éjen/, Sarkadi a "Lássuk, Uramisten, mire megyünk ketten" nevezetes mottója jegyében a rosszat még rosszabbra fordítani akaró szándékot mutatja be. Az őt ért gondok, bajok miatt gonosszá ingerült Kis János festő és rajztanár, az eltervezett Rossz , és takarítónője, a primitiv zsenialitással gonosz Vinczéné, a született Rossz hallgatólagosan megpecsételt démoni szövetségben fog össze. Mindent a velejéig megrontanak maguk körül. A pusztulás és a pusztítás kiprovokált és fölgyorsított folyameta a Kis Jánosra jogosan lesújtó bosszúval ér véget, s a szöveg szerint az életveszélyesen megsebesített főhősnek még van ideje arra, hogy döntésének és tetteinek hibás, értelmetlen voltát belássa. Ha más nem, akkor ez a befejezés kiragadhatta volna a müvet az abszurd drámák vélt köréből. Mert kisebb-nagyobb megszorításokkal ugyan, de hamarosan oda sorolták. A gonoszság drasztikuma, ördögisége, e büdösbogaraknak - az abszurd kedvelt féreg-motivumaira emlékeztető - eltaposáse stb. mondatta a bírálókkal, hogy ez: abszurd dráma. Pándi Pál szinte mentegetni igyekszik az irót - 1967-ben, a Pártos Géza rendezte, Madách Szinház-i ősbemutató után -, amikor úgy véli: Sarkadi csakis itt "helyezi dramaturgiája gerincébe ez abszurd megoldást"/ 25 ' Pár évvel később az életrajzíró Hajdú Ráf is óvatosabb: "az abszurd felé közelítő, morbid humorú, egzisztencialista vonásokat hordozó" alkotásnak látja Kis János vesszőfutását/ 2 ^ Pályi András azzal kontrázik, hogy szerinte "még osak véletlenül sem kelti a nézőben /•••/ az abszurd színház benyomását"/ 2 ^/ Bizonyára Pályinak van igaza /az emlékezetes sikerű 1977-es kaposvári és kecskeméti előedások, Gazdag Gyula és Gábor Miklós rendezései is realista drámát vittek színre/. Az esztétikai megítélés éa a történeti funkció azonban nem egészen azonos egymással. Sarkadi Oszlopos Simeone - részletesebb elemzés világosan igazolhatná - nem abszurd dráma, ám szemléletének radikális volta és bizonyos külső 24
