Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 23. (Budapest, 1987)
Tarján Tamás: Magyar abszurd ás groteszk drámák a hazai színpadon /1957-1982/
észre senki."' Örkény István darabjai - mint erről többször, hangsúlyosan vallott, s amint erre az iménti, tőle vett idézetek céloztak - a magyarság a magyar nép természetéről szőlő darab Határainkon messze túli sikereket viszont nyilván azért /is/ arathattak /részben az Író őszinte meglepődéséra/, mert bennük, a magyar közeg specifikumában, a normállá élet fölborulása fejeződik ki egyfelől, s egy tán ennél ia lényegesebb problematika másfelőli micsoda sebességgel hiteti el önmagával az ember, hogy fölborult élete - normális élet! Csak példákat hozva s Tóték minden határon túl átveszik az Őrnagy szabta agyalágyult forma kötelmeit. A KulcakereaÓk szereplői otthonosan berendezkednek a berendezetlen, vakaötét, csak kívülről nyitható lakásban. Pisti szülei mint csecsemőhöz gügyögnek e vákuumhoz. A megértés, a belenyugvás pontját teszik ki az élet nyers, váratlan kijelentő mondetai után. Nem érzékelik, hogy a kizökkenő élethez csak a kérdőjel lenne méltó, a rákérdezést miért történt igy? Az Örkénytől vett "Éljen a kérdőjel, vesszen s pont" gondolatát folytatva! a változtatás forradalmas felkiáltójele pontra soha nem, mindig osak kérdőjelre következhet. A drámaíró Örkény, úgy véljük, kísérletei során három uralkodó módszerrel csempészi be az antianyagot a normális létbe /illetve abba a létbe, amelyet megélői normálisnak hisznek. Érdemes megfigyelni t derabkezdései tiszták, racionálisak, biztatóak, idilliek. Tóték mátrai otthona fölött háziáldás ragyog, az Isten is mintha erre a falucskára mosolyogna. Póriaék a Kuloskereaők ben végre révbe érnekt lakást kaptak. A Forgatókönvvb en nagy ünnepség Ígérkezik. A Vérrokonok figurái ebban a mulatságos őrületben élnek, ami számukra nagyon is megfelel, mint normalitást minden további nélkül otthonosak benne. A Macskajáték Orbánnája és Gizája is éppen úgy él, ahogy alkata szerint élni kedve vant Orbánná agresszív, életteli nyüzsgésben, Giza a bénaság téli álmában - ezt, bármily furcsa, szereti, hiszen mindig is félt a hidegtőlt a meglepetéseket tartogató eleven élettől/. A három módszert a fatális , az infantilis és a triviális bele játszatása a /vált/ normálisba. Vagyis vagy a normális élet birtokolt alekitását, vagy 8 normális élet normális korát, vagy a normális élet külső, egyezményes képének konvencióit forgatja föl. A Forgatókönyv fatelitások sorozataként is fölfogható. A Tétek ben fatális, hogy az Őrnagy a távozta után vissza ia tér rögtön, és fatális, hogy első jötte előtt egy másik őrnagyban, az Elegánsban gyanították őt. Tót menekülési kísérlete - esztal alá, reveren-
