Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 23. (Budapest, 1987)
Tarján Tamás: Magyar abszurd ás groteszk drámák a hazai színpadon /1957-1982/
ba a groteszket. S bár bizonyos abszurd törekvések jelentkezése néhány esztendővel megelőzte színpadjainkon Örkény groteazkjelnek feltűnését /Sarkadi Imrével, Görgey Gáborral kapcsolatban erről még szólunk is/, kérdéskörünket tárgyalva mégis, feltétlenül Örkény István neve kívánkozik az első helyre. Darabjainak vagy más alkotásainak rendszeres áttekintésére e helyt nincs mód, nines szükség sem. A cél ez, hogy a groteszkről való vélekedését vázoljuk, s analizáljuk, általában milyen eszközökkel hozta működésbe - drámaíróként a groteszket. Szerencsénk van, hiszen az Író évek folyamán egész kötetre rúgó fejtegetést, meditációt, dialógust, esszét tett közzé a groteszkről y 1 */ ujre éa újra körüljárta, hol fogalmilag, hol metaforikusén igyekezett megragadni lényegét. Gondolatainak, terminusainak sokaságából leg jellemzőbekként az alábblakat emelhetjük ki:"Furcsa dolog, hogy bár groteszk Írásokat irok, ninos kiforrott elméletem róluk. Nem vagyok teoretikus. Persze, törtem rajta a fejem, hogy ml a groteszk, de sajnos nem jutottam semmiféle megnyugtató eredményre, ügy gondolom, a groteszk tulajdonképpen a 20. század válasza a 19. századra és az ezt megelőző időkre. A múlt században az ember büszkén vallotta, hogy olyan világban él, amit minden izében ért és meg tud megyarázni, s hogy olyan erkölos jegyében telik az élete, amely idegen a bűntől, idegen az ocsmány ságtói és aljasságtól, és idegen az ösztönök sötét erőitől. Ebben a nagy optimizmusban élt és virágzott az emberiség évszázadokon át. A 19. században, a nagy ipari fellendülés és a nagy találmányok korszakában, amikor a betegségek tömegével eltűntek, és veszélytelenekké váltak, ez ember megtelt 1szonyatoa önbizalommal. S erre a határtalan önbizalomra kaptuk azokat a rettenetea élményeket, amelyekkel nekünk ez a század szolgált: két világháborút, Ausohwitzot. Auschwitz esetében nem konkrét, hanem jelképes dologra gondolok. Az ösztönvilág felszabadulására, amiről azt hittük kordában tartható. Tehát - ha ezt e mondatot választotta^ 1 ^ - valóban arra jöttünk rá, hogy minden mozdulatunk felemás, és minden lépésünkkel reszkírozzuk a hasra esést. Már nem állunk biztosan a lábunkon, éa nem megyünk sehova, legalábbis azzal a tájékozódással, amit a 19. század nyújtott, nem jutunk sehova. /.../ A groteszk egy valószínűtlenség valószínűsítése. Előáll egy képtelen fölvetéssel, s azt a reális világ törvényszerűségeihez hasonló szigorúságú törvényeknek rendeli alá. Tehát szuverén világot teremt, ahol például a gravitációs erő érvényben van ugyan, de esetleg fordított előjellel. A leejtett tárgy nem leesik, hanem föl, de 17
