Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 23. (Budapest, 1987)

Tarján Tamás: Magyar abszurd ás groteszk drámák a hazai színpadon /1957-1982/

stb. miként lehet a groteszket mint szemléletet belevinni alapvetően más természetű irodalmi matériába. 1968. októberében Eörsl Istvántól a Hordók /Horvai István/, 1969 ápriliaában Szabó Györgytől e Szekrénybe zárt szerelem /Marton László/ tanúskodott arról, hogy külföldi abszurd és groteszk darabok kiasé bizonytalan körvonalú kaptafájára húzott, de tetszetős hazai abszurdjaink és groteszkjeink is megérdemlik a színpadot. A Vig, illetve a Pesti a későbbiekben is hü maradt ehhez az ághoz, főleg ami a magyar szerzőket illeti. Örkény látván müveinek aorával megüttötte az adu ászt, Csurka ^stván groteszkkel színezett realista müveiben is folytatni tudta a vonalat, a még olyan visszhangtalanabb alkotásáéi sem vallott szégyent, mint Szabó György Napóleon éa Napóleonj

a volt. A hetvenes évekbe átlépve egyelőre nem részletezzük a teatrográfiát - ez már az egyes Írók portréihoz tartozik. Örkényéhez, Görgeyéhez, Gyurkovicsóhoz, másokéhoz. A Thálla éa a Peati /V

ig/ mellett a hetvenes évek elejéig nincs olyan színházi műhely, amely alkalmi kísérleteken túl, viszonylag koncepciózusén törődne az abszurddal és a groteszkkel. A kaposvári Csiky Gergely Színház ás a azclnoki Szigligeti Színház karakterének ilyatán alakulása a legutóbbi évtized fejleménye lesz. A világirodalmi ablaknyitogetást bőven volt és van módjuk folytatni - de az első mozdulat a hatvanas esztendők közepe táján tőrtént. Az abszurd hazai színpadja

inkon, illetve közgondolkodásunkban való megjelenését nagyjából pontosan datálhatjuk, a Godot-ra várva 1965-ös publikálásával, illetve bemutatásával. A későbbiekben is pontszerűen, mintegy szaggatott vonalat képezve van jelen. Az abszurd érkezte bizonyos - a groteszké bizonytalanabb. Ahogy különböző szellemiségűk, alketuk ls diktálja, a groteszk szinte észrevétlenül, de viszszaszorlthatatlanul szivárgott be. Mire észrevettük, itt volt, és foltszerű, állandósult jelenléttel, egyre kiterjeszkedőbben birtokolta terepét. A kulcsfontosságú életműi Örkény István drámairól munkássága Lassan-lassan két évtized távolából visszapillantva a Tóték

ra. s annak nyomvonalán végigkövetve a kéaőbbi színmüvek sorát, ma már egyértelműnek mondható, hogy Örkény István munkásságában volt a legnagyobb szerepe a groteszk látásmódnak - illetve hogy ő tudta a legtermékenyebben, legegyedibben beépíteni az újabb magyar irodaiom16