Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 23. (Budapest, 1987)
Mészáros Tamás: Rendezői új hullám a hetvenes években
Tény, hogy Brechtnél ilyesmikről sző sem esik. Be attől még ezek az eszközök is elidegenitenek. Amikor az ötvenes évek végén az abszurd drámairodalom kimerülni látszott, ahogy az már lenni szokott, megjelentek a buzgó harangkongat ók, és elparentálták az abszurd színházat. Meghalt a király, éljen a királyi - az új uralkodót Grotowskinak hivták, rendszerét pszichodinamikus színháznak. Éltetői úgy hitték, valami sohanemlátottnak jöttek a nyomára. Bárba is ilyen elfogultén lelkes propagandistája mestere vívmányainak, és szintúgy hajlamos megfeledkezni abszurd elődeiről, mint annak idején amazok Brechtről. Ám ebben az esetben sértőbb a feledékenység, mert B a rba suba alatt többet veaz át könyvében Essllntől, mint valamennyi abszurd esztéta együttvéve a jó öreg V-effektből. Grotowski egyedülálló hatását nemcsak Barba könyve, hanem kitűnően szervezett propaganda is segítette, s igy lehet, hogy a hatvanas évek szinte valamennyi kísérlete Grotowskitól ihletettként ment át a szinházi köztudatba. A pszichodinamikus szinház az archetipális helyzetek elméletére épit. Kern titkolja, hogy a fogalmat a jungi pszichoanalitikából kölcsönzi, felhasználási módjára pedig a strukturalistáknál talál példát. /Az archetípus a mitoszkutatás állandó terminológiája, motivumnak és kollektiv képzetnek is nevezik./ Azt azonban elfelejti Barba megemlíteni, hogy ezt pszichológiából már ismert fogalmat nem a Grotowski-iskola, hanem igenis az abszurdok alkalmazták először tudatosan a szinpad vonatkozásában. Esslin igy ir erről: "Hasonlóan alapvető az abszurd színházban kimutatható ősi hagyományok között a mitikus, allegorikus és álomszerű gondolkodási módok használata a pszichológiai valóságnak konkrét formába való kivetítése. Mítosz és álom között ugyanis szoros a kapcsolat: a mítoszokat nemhiába nevezték az emberiség kollektiv álomképeinek."^' Akinek pedig ez sem elég, annak Ionesco, Beckett Végjátokával kapcsolatban minden kétséget kizáróan nevén nevezi a gyereket: "Ez a mü az idő örvényén, a történelem tiszavirágéletű jelenségein át visszatalált egy kevésbé illékony, archetipikus helyzethez, egy alaptémához, amelyből minden más téma sarjad."^^ Márpedig Beckettet a legjobb indulattal sem sorolhatjuk a Grotowski-követők közé. Az abszurdok egyébként is őszintébbek a pszichodinamikus oknál. Már Strindbergnél felfedezik az archetípusok alkalmazásmódját, Esslin szerint ő az első, aki a modern pszichológiai gondolkodás
