Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 23. (Budapest, 1987)

Mészáros Tamás: Rendezői új hullám a hetvenes években

szellemében állított színpadra egy álomvilágot, s kertelás nélkül kijelenti, hogy a Damaszkusz felé cimü Strindberg-darab archetipikus alapokra épül, A pszichodinamikusok tehát legfeljebb ott érezhetik magukénak az eredetiség jogát, ahol az abszurd-eszköztár és a pszichológiai fogalmak részleges átvétele mellett valóban újdonságként dolgozzák ki a "gúny és apoteózis" dialektikáját egy-egy archetipális helyzeten belül, "Amint maga a kifejezés is feltárja, ezek a kollektiv képzetek nem azonosak az egyén korlátozott személyi tapasztalataival, hanem pszichikai alapot alkotnak, és ez az alap - a személy pszichéjétől eltérően - egy adott kultúra minden egyénében közös. Valamely ismert archetipális kép szabatos restaurálása egyenlő ez archetípus banalizálásával. Például a színész Krisztus megszemélyesítő jeként pontosan lemásolt keresztet visz. Az archetípus nem vált ki reakciót a nézőkből, ha az általában elfogadott közhelyek szerint rekonstruáljuk. Igy a néző nem látja meg benne a maga kollektiv önarcképét, A kereszt súlya alatt meggörnyedő Krisztust látja, és nem önmagát. Ha azonban úgy állítjuk be az archetípust, hogy például Krisztus a keresztje helyett egy közönséges tárgyat /seprűt/ visz a vállán, és ha egy tragikus Don Quijote vonásaival ruházzuk fel, a néző e profanizálás miatt nem Isten fiának a mártiromságát észleli, hanem a naivitás és egyben minden ember passiójának a csúfondáros önarcképét. Ily módon megvalósul az archetípus elidegenítési folyamata."

/8/ Minden út Rómába vezet, A V-effekt, az abszurd elmélet és a pszichodinamikus módszer találkozik az "elidegenítési folyamat" cégére alatt. Amikor tehát a hetvenes évek színházát akarjuk csinálni, legelőbb azt kell tisztáznunk, mi az, amit a rendelkezésünkre álló formarendszerekből felhaaználunk, Bizonyos, hogy előadásonként újra és újra válogatni kell, de megfeledkezni, tudomást sem venni a körülöttünk élő irányzatokról - nem lehet. Mindent ki kell próbálni. Mert a neheze csak azután következhet: kialakítani "sajátos művészi eszközeinket", A divatok, a balul végződő vagy eredménytelen kísérletek sommás elitélése mindig sokkal egyszerűbb és kényelmesebb volt, mint esetleg belebukni egy ilyen kísérletbe, A tartózkodás és a szokványgyártás is egy lehetőség. De nem lehet erkölcsi alap azok elitélésére, akik vállalják a kockázatot.