Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 23. (Budapest, 1987)
Tarján Tamás: Magyar abszurd ás groteszk drámák a hazai színpadon /1957-1982/
zelmek" - kívánkoznának az abszurdhoz /sa "-kevésbé" nélkül/, mig a "haragos gúnyérzés", mint cselekvő düh inkább társulhatna a groteszkhez. E vitatható pontok abból erednek, hogy Szerdahelyi nemcsak - joggal - magasabb rendű emberi minőségnek /emberi lényegnek/ fogja föl a szabadságot a korlátozottsággal szemben, de tételezi, hogy az egyes ember mindig, minden körülmények között a szabadság nevében választ, viszonyul. Az esztéta a korlátozottság érzéki képeit is a szabadság felől kell megítélje, ám a korlátozott viszonyok közt élő egyén nem bizonyosan képes a majdani szabadság szemszögéből Ítélni. Szerdahelyi eszmekörében nem szerepel a leleple zett szabadság fogalma, pedig - kéretlen tanácsadóként Így találjuk - ha legalább föltételes módban erre is kiterjeszkedne kitűnő elmeéllel és remek stilus aal megirt müvében, közelebb juthatna épp az abszurd és a groteszk lényegéhez. Az abszurd ugyanis - minden vázolt jellemzőjével erre próbáltunk utalni - az emberi azabadaág fikcióját leplezi le, tagadja meg. A groteszk a korlátozottságot tagadja, de tagadja azt is, hogy a szabadság lehet teljes, korlátozatlan, leleplezi a szabadságot és leleplezi a korlátozottságot is* Ha nem is a megoldására - de a kérdéskör bonyolultságának érzékeltetésére talán elegendő ennyi. A magyar abszurd és groteszk dráma egyébként is jobbára az eaztétikai elmélet elepos ismerete nélkül, a világirodalmi gyakorlat sajátságos-megkésett utánzásaképp, vagy ösztönösen, illetve a tehetség egyéni törvényei szerint keletkezett. Ablaknvitas a világirodalomrai az abszurd éa a groteszk megjelenése a hazai szlnikultúrában , Megkéaés... Ki tudja, mióta bukkan föl újra meg újra ez a szó a magyar történelemmel, művészettel, kultúrával kapcsolatban. Annyi bizonyos, hogy az abszurddal és a groteszkkel való összefüggésben ugyancsak van létjogosultsága a kifejezésnek. Ha az abszurd drámát a továbbiakban szűkebb jelentése szerint értjük - a kétezer éves arisztophanészi előzményeket vagy az évszázados Jarry-i előzményeket figyelmen kivül hagyva -, azaz tehát ha az 1949-ben keletkezett A kopasz énekesnő és az 1952-ben Íródott Godot-ra várva közötti negyvenes-ötvenes évtizedfordulótól eredeztetjük ezt az irányzatot, magyarországi térhódításában tizenöt-huszonöt-harminc éves késéssel kell számolnunk. A sokáig osak idézőjelben emlegetett "abszurd drámával", ez "úgynevezett" abszurd színházzal szemben igen sokáig tartotta magát e merev kultúrpolitikai ellenállás, a nagyközönség pell
