Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 23. (Budapest, 1987)

Dévényi Róbert: Magyar színház - magyar egyfelvonásosok napjainkban

szféra ábrázolása felé. A társadalmi érvényű cselekvés bemutatását felváltja a közérzeti tükrözés. E típusban az egyfelvonásos terjedelmi korlátozottsága hasonlé előnyt nyújt, mint a novelláé az irodalomban. Lehetőséget ad a cselekmény redukálására, nagyobb szerephez juttethatja a Urai vagy éppen portretizáló mozzanatokat.'^ E közérzeti drame típust vállalja fel az a fiatal iró-generáció is, emely ekkor áll a próza- és drámaírás válaszútján. A szárnypróbálgatások közös jellemzője a vallomásos

ság, törekvés a nemzedéki önarckép megfestésére, amely általában a felnőtté válás adaptációs konfliktusaiben kap kifejezést. Be az ön-itélőszék jelleg érvényesül azokban az ifjúsági problematikájú müvekben is, emelyek vallomásos s ága távolságtartóbb, ez irói aspektus inkább képviseleti/^ Az emiitett egyfelvonásosok zöme - jórészt a pályakezdő irók alaosony presztízse miatt - nem került a hivatásos színházak műsorrendjére. Egynéhányát a televízió és a rádió mutatta be, de többségükkel az amatőr színjátszók próbálkoztak. Mint már említettük e hatvanas évek végén az amatőrmozgalom átrendeződött. A befogadó és alkotó közeg nagy mértékben homogenizálódott, akár a beat-zene területén. Igy, bár közös iról-szinházi műhelyek osak szórványosan jöttek létre, a mozgalom "hangvétele" sokban hasonlított a fiatal Írókéhoz, Mindkettő a hagyományos színháztól elkülönböző másik színház /réteg-színház/ létrejöttét szorgalmazta, és erre e közönségigényre caaknem egy évtizeden át, a mozgalom ú.n. "nagy korszak"-ában, 1968 és 1978 között, lehetett számítani. Az ifjúsági rétegszinház mindenekelőtt igyekezett közelférkőzni a valósághoz, a színjátékot a társadalmi cselekvés, a beavatkozás igényével hozta létre. Ennek jegyében keptak amatőr-fórumot tömegesen a dokumentum játékok.Megjegyzendő, hogy javarészük dramatizálás, vagy ú.n. pódiumjáték, tehát egy féldráma l-félepikai forma, amely hajlékonyan képes közvetíteni a nem színpadra szánt szöveganyagot is. /A pódium! változatot többnyire nem is az iró, hanem a rendező készítette. Kiugró országos sikere volt Végh Antal Bekötőút cimü szociográfiai riport-játókának. Érdekes, hogy amíg a párhuzamos dokumentäris

ta filmes kísérletek a magyar kultúra kétségbevonhatatlan értékeit alkották, 8 hivatásos színházak semmiféle fantáziát nem láttak a műfajban. Tudtommal csak a Bartók Gyermekszinház próbálkozott - nem is sikertelenül - két egyfelvonásos dokumentum-játékkal az 1981/82-ea évadban. Itt említeném, hogy a valóságközeliség vonzatában számos közéleti, de nem dokumentatív pódiumjáték is született Császár István, Rákosy Gergely, Moldova György novelláit