Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 23. (Budapest, 1987)
Dévényi Róbert: Magyar színház - magyar egyfelvonásosok napjainkban
szatíráit közelítve az egyfelvonásosokhoz* Kedvezett sz új egyfelvonásosok születésének a mozgalom másik célkitűzése, a popularitás, a tömeghatás lehetőségeinek úttörése is. A szinházutánzé amatőr mozgalom a tömegigényt az Ötvenes évek második felében könnyű zenés vígjátékokkal, illetve idétlen kabaré műsorokkal igyekezett felkelteni. A hetvenes évek megújuló mozgalma viszont az érdeklődést a popularitás klasszikus értékei felé terelte* Lope de Vege, Cervantes, Hans Sacha» Taberin és a magyar klasszikusok népi komédiái, Iskola-játékai, az ú.n. vásári komédiák alkotják ekkor a falusi és diákszinjátszók műsorrendjének gerincét. Beranyi Ferenc A lónak vélt menyasszony cimü verses bohózata, amelyet eredetileg a békéscsabai Jókai Szinház játszott s Magyar Elektra előadása előtt, az utóbbi harminc év legtöbbet játszott egyfelvonás osa. Be valóságos epidémiaként terjed a már emiitett Tűvétevők, vagy számos Hubay Miklós magyarította francia farce. /A sort valószínűleg Kolozsvári Grandpierre Emil Förgeteges menyasszonya nyitotta meg./ A kifejezetten kommersz vagy kabaré igényeket is, vagyis a szórakoztatást a századeleji hagyományokhoz kapcsolódva a szatirikus bohózat elégíti ki. A szórakoztatás ostyájába többé-kevésbé kemény, olykor groteszk, intellektuális, fekete humorú társadalom-kritika /8/ csomagolódik. Javarészüket már nehéz leválasztani a 60-70-ea évek fŐáramlátáról, az abszurdoktól éa abazurdoidoktól. A magyar szlnházkultúra sokáig sommásan zárt ajtót mutatott e szerteágazó, és közös nevezőre nehezen hozható irányzatnak, amely fő kifejezési formáját éppen az egyfelvonásos szerkezetben találta meg. Noha természetesen bőven találunk reprezentáns, egész estét betöltő abszurdot is. /Pl. G odot- re várva/ Mégis éppen Beckett drámai törekvéseit jellemzi az abszolút, mozgástér nélküli véghelyzet, amely nem igényel kiteregethető történetet és amely az abszurd meghatározó prototípusa lett. Hasonlóan a szerkezeti zsugorítás irányába hatott a legtöbb abszurd példabeszéd /parabola/ jellege ia. Kétségtelen, hogy az abszurd megjelenése eddig nem tapasztalt mértékben virágozta t ta fel a magyar egyfelvonásos irodalmat. Temérdek próbálkozás született. Drámairók tucatjainak neve bukkant fel az Ismeretlenségből, vagy már neves költőinkről-iróinkról derűit ki, hogy ez e természetes kifejezésmódjuk. A termés egyre halmozódott, hiszen a színházak alig mutattak érdeklődést, a felvevő pieo hosszú