Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 22. (Budapest, 1987)

Tóth László: Fejezetek a felszabadulás utáni csehszlovákiai magyar színjátszás történetéből

A harmadik periódus kezdetét mi is nyugodtan számithatjuk az Uj Szó első számának megjelenésétől, azaz 1948« december 15-től. Igaz ugyan, hogy a felszabadulás utáni első csehszlovákiei hivatásos magyer társulat megalakulásáig még több mint másfél évet, s a műkedvelő színjátszó mozgalmat újra indító és istápoló CSEMADOK - a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége - 1949. márc. 5-i megalakulásáig is még egy kis időt várni kellett. Ám ez Uj Szó - a szlovák és a cseh szinházi élet eseményeiről szóló beszámolóival - már rögtön a kezdet kezdetén kivette részét a "harmadvirágzás" szinházi publicisztikájának "alapozásából", a csehszlovákiai magyar olvasók, később színházlátogatók szinháztudatának formálásából. Duba Gyula a következőképpen jellemzi a csehszlovákiai magyar irodalom felszabadulás utáni indulását: "Soha ilyen fordított helyzetet: nem az irodalmi teljesítmény növekedése és az irodalmárok szaporodása hozta létre a lapokat, Intézményeket, hanem az előzmények nélkül szinre lépő sajtó szólította az írástudókat: dolgozzatok! S a szlovákiai magyar iró gyámoltalanul törte fel maga körül a tojás burkát, hogy világra jöhessen, napfényre közdötte önmagát. Megszólelt, bár nehezen, dadogva, önképzőkörl szinten..." A megfelelő helyeken a megfelelő szavakat behelyettesítve, ugyanigy küzdötte önmagát a "harmadvirágzás" színjátszása, ugyanez érvényes szinházi kultúrájának az Indulására is. Ami azt jelenti, hogy az 1948-as népi-demokratikus fordulatot - a Februári Győzelmet - követően előbb kínálkozott dkaLom hletásos szirfársiLat kialakítására s később színházala

pitásra is, mintsem azokhoz komoly színházi tapasztalatokkal rendelkező és megfelelően képzett szakemberek lettek volne. 1948 után alig lehetett egy-két olyan embert találni, aki korábban sziniiskolát végzett, eaetleg valamely színtársulatnál tevékenykedett volna, s a jövőben is a pályán óhajtott maradni. Az első hivatásos magyar társulat alapító gárdájának mindössze két olyen tagja volt - Fekete Gyula és Turner Zsigmond személyében -, akik sziniiskolai képzettséggel rendelkeztek. A többiek frissen verbuvált amatőrök. De a színházi segédszemélyzet és a műszaki dolgozók is az amatőrök közül kerültek ki - a jobbik esetben; a rosszabbikban a legcsekélyebb játókszini tapaszteletokkal sem rendelkeztek. Szinházvezetésben jártas, színháztörténeti ós esztétikai kérdésekben felkészült, vagy pedig a rendezéshez szükséges ismeretekkel és gyakorlattal rendelkező szakemberről pedig még álmodni is merész dolognak számított. A háború éa a felszabadulást