Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 22. (Budapest, 1987)

Tóth László: Fejezetek a felszabadulás utáni csehszlovákiai magyar színjátszás történetéből

követő esztendők politikai-társadalmi útvesztői, diszkriminációs intézkedései csaknem végzetesnek bizonyuló, ós hatásában olykorolykor még ma is érezhető érvágást jelentettek e csehszlovákiai magyar kultúra testén. Ebben az összefüggésben nemcsak hogy nehezen behozhetó késéssel, hanem összehasonlíthatatlanul rosszabb feltételek mellett indult 1950-ben a csehszlovákiai magyar hivatásos színjátszás, mint a jugoazláviai vagy a romániai, ahol a háborút követően, azt lehet mondani, egy perc késedelem nélkül működni kezdtek a hivatásos társulatok. S ha van is szinházkultúra, mely oly mértékben épült volna rá a műkedvelő színjátszásra, mint a csehszlovákiai magyar, aligha van még egy, melynek olyannyira a műkedvelő mozgalom adná a bázisát, mint a szóban forgónak. A felszabadulás utáni hivatásos csehszlovákiai magyar játékszín indításának és útbaigazításának a feladata szlovák szinházvezetők, - esztéták és rendezők feladata volt. Sőt. A csehszlovákiai magyar színjátszásról igazán érdemleges és tanulságos dolgokat sem a csehszlovákiai magyar Írástudók, hanem a szlovák színikritikusok - Zoltán Rámpák, Jozef Bobok és társaik - mondtak először. Talán éppen azért, mert a csehszlovákiai magyar. Írástudó is csak akkoriban - és még hosszú évekig - tanulgatta az "Írástudást", a csehszlovákiai magyar szinházi ember pedig a szinházat. A szinházi élet újraindulása Szlovákiában 1945 után A felszabadulás utáni Szlovákiában azonnal megindult a szinházi élet. Az ország háború utáni fejlődésének irányát meghatározó Kassai Kormányprogram értelmében, amint azt a háború utáni szlovák színjátszás egyik központi alakja, Andrej Bagar is fejtegeti egy helyen, három alapvető feladatot kellett sürgősen megoldanit felszámolni a magánkézen levő társulatokat, állami felügyelet alá vonni a Nemzeti Színházat, s a lehető legrövidebb időn belül elérni, hogy új színházakat lehessen nyitni. Ugyancsak Andrej Bagar volt az, aki kidolgozta éa még 1945. április 12-én előterjesztette az Iskolaügyi és Nemzeti Népművelési Megbízotti Hivatalnek /Poverenictvo skolstvs a národnej osvety/ e háború utáni szlovákiei színházi élet kérdéseinek megoldását célzó tervezetét. Bagar tervezete a magas művészi színvonalon álló színházi hálózat kiépítésének, valamint a színészutánpótlás nevelésének a kérdéseit járja körül. A meglévő színházak - a pozsonyi Nemzeti Szinház, a kaaaai Kelet-szlovákiai Nemzeti Szinház, a túrócszentmártoni Szlovák Kamaraszínház és a nyltrai 84