Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 22. (Budapest, 1987)

Kántor Lajos: Romániai magyar színház /1944-1984/

"Az voltam a színpadon, ami az életben szerettem volna lenni." /Jászai Mari/ Az 1944/45-ös csonka sziniévadtől számitható, második világháború utáni romániai magyar szinház történetét bizonyára még bonyolultabb megvilágítani és megérteni, mint ugyanezen korszak romániai magyar irodalmát. Ez az időhöz /pillanathoz/ és térhez /színpadi lehetőségekhez/ kötött művészet nyilván nehezebben közelíthető meg csupán Írásos vagy akár képben /jóidéig csak állóképben!/ megőrzött emlékek alapján, személyes élményekkel viszont e negyven esztendőről kevesen rendelkeznek. Hat várost átfogó évtizedekről számot adni közvetlen tapasztalatok alapján egy állandóan utazó színikritikus sem tudna, hiazen az emlékek halványulnak. Szinházi lap nem lévén, amely a romániai magyar színjátszás népszerűsítését és kritikáját tekintené kizárólagos vagy akár elsődleges feladatának, napilapok, irodalmi hetilapok és folyóiratok cikkeire, tanulmányaira kell főképpen építenünk, felhasználva természetesen néhány újabb kötetet is, amelyek részben vagy teljes egészükben a romániai magyar színházművészettel foglalkoznak. A Korunk és az I

gaz Szó szinházi számai után a Bukarestben megjelenő hetilap, A Hét két könyve /

Régi és új Thália - 1981, és Színjátszó személyek - 1982/ jelentősen segíti az összefoglalást, a rendszeres történeti áttekintést. Ittott már korszakolási kísérletekkel is találkozunk; a legújabbkori hagyomány tudatosLtága mindegyik színházunknak külön-külön és a romániai magyar színjátszásnak együttvéve, életbevágó ügye. Jelen tanulmány - a jelzett Írásos és képi dokumentumok, valamint az utóbbi két évtized tudatosan figyelt, méltatott és bírált szinházi előadásainak személyes élménye alapján - három szempontot igyekszik összehangolni, az elemző történeti vizsgálat alapjaként érvényesíteni: a természetes kronológiát és a színházesztétikái nézetek változásánek-fejlődésének /?/ áttekintését. Persze, egy 1lyenszerü fejezetekre osztás többféle vétséggel jár; hol az időrend ellen kell vétenünk, hol a földrajzi-területi adottságok mutatkoznak túlságosan szűknek egy-egy szinházpolitikai, színházesztétikái törekvés, rendezői, színészi pálya felvázolásához - tehát eleve