Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 22. (Budapest, 1987)
Kántor Lajos: Romániai magyar színház /1944-1984/
villantotta -, de hozzájárult a keretek bővítéséhez. A hetvenes évek végén egyébként a Sütő-drámák messze visszhangzó sikerű rendezője egy másik, már-már trilógiává összeállt sorozatot is elindított a kolozsvári magyar szinházban, amelyet - némi túlzással - Harag vidéke névvel illethetünk. Tulajdonképpen moat, Csiki Láazlő mélyen reellste drámájával, a tragikumot éa komikumot egyaránt előhívó táraadalmi változásokra érzékeny Öreg ház zal /1978/ folytatódott az Özönvíz előtt kezdeménye /fiaskóval végződött közjáték volt, néhány hatásos jelenettel, Asztalos István darabjának, a Fekete macskán ak 1975-ös felújítása/; újszerű valóságraegközelités és kabinetalakitások sora /Pásztor János, Barkó György, Bereczky Júlia, Török Katalin/ tette emlékezetessé a Csiki-bemutatót. Erre a hangváltásra utalt Harag, amikor egy interjúban kijelentette: "Azt hiszem, ami elkezdődött bennem is, nem olyan régen: a világ egy groteszkebb látásmódje, egy többszínű, tehát nem egyszerű pátosz vagy egyszerű hősi kiállás, hanem az élet színesebb láttetása, tehát a fenséges mellett mindig ott ven a nevetségesség lehetősége. A hősi kiállás mellett a gyávaság problémája is. Szeretném egy kiosit levenni az embereket a piedesztálról." Ezt sikerült megtennie A szeretőben /1983/, majd a Műtétb en /1983/, Lőrinczi László, illetve Tömess Sándor régebbi darabjainak rendezóae során /mind s háromnak -az Öreg házn ek ia - Tóth László tervezte a diazletét, összhangban ez interjúból idézett rendezői koncepcióval/. Az erőteljea stilizálással érdekes módon korántsem az öncélú artisztikum került előtérbe, hanem a kisemberek életének groteszk tragikuma. A szeretőb en főképpen Orosz Lujza döbbentett rá a groteszkben rejlő nagyszerű lehetőségekre, a Műtétb en a szokatlan, tánc és pantomim közötti mozgás lepte meg a nézőt; Á. Tőszó Ilona remekelt ebben, és Sebők Klare, Czikéli László játéka ugyancsak újat, sajátosat hozott be a kolozsvári színpadra. Pezsditően hatott - a Műtét et megelőzően Labiche bohózata, az Olasz szalmakalap /1982/; ezt Harag lazító gyakorlatnak szánta önmaga és színészei számára, s a szándék bevált: nem utolsó sorban a pantomimszínész Péter János vendégszereplésének köszönhetően /aki egy pazarul mulatságos Karnyóné címszerepét játszotta sorozatban a kolozsvári bábszínházban, Kovács Ildikó rendezésében/, Vitályoa Ildikó, Sebők, Barkó, Köllő Béla, Kekuts Ágnes, Biró Levente, Nagy Dezaő, Panek Kati éa Sata Árpád nem kevésbé felszabadultan komédiázott. A "lazításra" a sétatéri szinpadon az utóbbi években másfajta próbálkozások is történtek. A Képzelt riport egy amerikai popfeazti-
