Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 22. (Budapest, 1987)
Kántor Lajos: Romániai magyar színház /1944-1984/
y álról /1980/ Horváth Béla egyik utolsó rendezéseként érdemel említést, Borbáth Júlia, illetve a szerepét időlegesen átvevő Penek Kati és a táncban a legfiatelabbakat is megszégyenítő Tőszó Iloné voltak a produkció főszereplői. A jóval fajsúlyosabb Negyven gazfickó meg egy maszületett bárány t Oldfich Danek müvét Kincses Elemér /m.v./ vitte szinre, fő támaaza az abszurd humort pontosan érzékelő Barkó György volt. Ez igazolódott a Titanic keringő 1979-es bemutatóján, amikor nemcsak Barkót, de valamennyi szereplőt sikerült e vendégrendező Aureliu Maneának magával ragadnia, Musatescu polgári vígjátékát végtelenül felgyorsitva, valóságos haláltáncba transzponálva. Ugyanennek az évadnak másik Manea-fóle kisérlete már nem sikerült, bár néhány pillanat /a Jancsó Miklósé mindenekelőtt/ Teodor Mezilu darabjának / Ezek a képmutató dolgok/ bemutatóját is kiemeli a feledésből. Természetesen továbbra is népszerűek a történelmi színmüvek /igy Csép Sándor Bethlen Gábor-darabja/ s a népszinház! vonalat képviselő vígjátékok. /Márton János rendezőként is jelentős részt vállalt ebben/. A kolozsvári szinház játékstílusának megújítására tett kísérletek azonban a nyolcvanas évek elején is napirenden vannak. Paul Poster világsikerű történelmi játéka, az I. Erzsébet a bukaresti Bulandra Szinházban látható, Liviu Ciulei rendezte bemutató után, attól részben eltérő, de sokban ráemlékeztető felfogásban itt is bekerült a játékrendbe /1981/; Kovács Levente /m.v./ megdolgoztatta a színészeket, 8 megszokottól eltérő, diszletakadályokat legyőző mozgást követelt meg tőlük, s e játékban Kakuts Ágnes minden tekintetben példát mutatott; az első munkahelyén bemutatkozó Panek Kati feltűnően tehetséges társnak bizonyult. Tompa Gábor rendezői bemutatkozását, a kolozsvári kibontakozást - a sepsiszentgyörgyi Woyzeck és a marosvásárhelyi Mese ez állatkertről után - még nagyobb várakozás előzte, előzi meg. Mind a Bulgakov- / Iván a rettenetes . 1982/, a Kőműves Kelemen-témát újragondoló, mind a Blaga-bemutató / Manole mester . 1982/ alapos, modern szinházismeretről, gondoleti igényességről tanúskodik, s újebb érvekkel szolgál a szinpadi beidegződésekkel való szakitáshoz. /A Manole mester diszletét és jelmezeit Edit Schranz-Kunovits, annyi korábbi kolozsvári bemutató igényes jelmeztervezője készítette, igazodva az elvárásokhoz./ Tompa Gábor a bukaresti főiskoláról frissen magával hozott szellemben kortársi színházat ekar csinálni, ehhez keresi ma Kolozsvárt a partnereket. Ugy tűnik, van, lesz kire támaszkodnia. Hiszen itt játszik már Keresztes Sándor, eki az utóbbi években párját ritkító fizikei és 72
