Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 22. (Budapest, 1987)

Kántor Lajos: Romániai magyar színház /1944-1984/

lőtt. A Csillag a máglyán

. Kálvin és Szervét drámája gondolatilag és műfajilag is továbblépés /ez nem a megvalósítás minőségét, hanem az Írói hozzáállást jellemzi/, amennyiben magának a Hatalomnak a természetrajzát vizsgálja, egyidejűleg figyelembe véve a hetelmon belül került és e kivülrekedt szempontjait; a dráma hőseinek ábrázolásából olvasható ki a történelmi tenulság, hogy az igazság nem egyercú, hogy bizonyos történelmi helyzetekben nem lehet fekete-fehér, igen-nem alapon dönteni /Sütő rokonszenve azonban mindvégig a szabadság korlátozását el nem fogadó, következetes Szervét Mihályé/. Ennek az irői felismerésnek a müformáje a vitadráma /amelyben a tömeg azerepe szükségszerűen háttérbe szorul, az összecsapások kát ember között zajlanak, illetve a dráma hőaeinek lelkében/; minthogy azonban a helyzetek ismétlődnek, Sütő nem a szerkezetileg egyenesvonalú, hanem a körköröanek nevezhető drámai szerkezetet választja: mindegyik új színhelyen újrakezdődik a konfliktus, a drámaiság magasabb szintjén. A trilógia harmadik darabja, a Káin és Ábel történetileg nem folytatása az előző kettőnek, hiszen a bibliai legendához fordul vissza, mégis szorosan kapcsolódik a Lócaiszárh

oz és a Csillag a máglyánh

oz, hiszen a hatalom éa szabadság viszonyát követi most is figyelemmel - el egészen ez első lázadásig, illetve az első megalkuvásig. És miközben a legforradalmibban szakit a hagyományos szemléletmóddal - a nyugalma megőrzésóért akár gyilkosságra is vetemedő Ábelről mondva súlyos Ítéletet, Káinban viszont a szabadság, a teljesség szerelmesét láttstva, aki az Isten ekarata szerint elkövetendő gyilkosság megakadályozása közben öli meg, akaratlanul, testvérét -, e visszájára fordított bibliai parafrázis a magyar dráma legjelentősebb örökségéhez közelíti, s már-már emberiségkölteményt alkot /igaz, csupán az elveszett Éden falai alatt/. Műfajilag és gondolatilag a legkevésbé végiggondolt - noha a legjobb Sütő-esszére, a Perzsákra épült - A szúzái menyegző

. A konfliktus e mindent feláldozva is ellenálló Bétisz s a változetlanul barátként közeledő Pármenion között, aki mégis akaratlanul /a drámaíró akaratától is függetlenül/, egy népcsoport megsemmisítését kitervelt hatalom "eszközembere" - feloldhatatlan; a szerző mégsem e tragédiára koncentrál, hanem megpróbálja Éanna személye által összebékíteni a különféle erkölcsi és reálpolitikai szempontokat - aminek végül la a dráma esik áldozatul. -A részletszépségek és részigazságok nem takarhatják el a drámai mü kihorda

tienságát. Közel egy évtized kolozsvári magyar színházának állt a középpontjában Sütő András trilógiája /

A szúzái menyegzőt nem kapcsolhatjuk 67