Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 22. (Budapest, 1987)
Kántor Lajos: Romániai magyar színház /1944-1984/
elemeit. A kritikusok többsége - K. Jakab Antal, Marosi Péter, Pöldes László - teljes elismeréssel üdvözölték Taub újhangú előadását, Páll Árpád viszont bizonyos aggályokat fogalmazott meg, hibáztatva egyes jelenetek önkényes előléptetését vezérmotivummá - "az összkép újrafestése helyett". Végül is Taubnak ez a kisérlete meglehetősen magányos maradt a sétatéri szinpadon; a rendező munkásaágának kolozsvári pillanatai /beleértve az 1964-es Koldusoperá t ós az 1970. januári Szomorú angyalok at. D.R. Popescu "osborne-i" rokonsággal dühöngő hőaeinek drámáját/ csupán közjátéknak tekinthetők - A gondnok magasából nézve. Ám születik Kolozsvárt egy ekkoriban rendhagyó, egészében rendkívülinek mondható produkció: a Strip-tease világszinházi rengú bemutatója /1968. szeptember 30-án/. Bereczky Péter mondhatni előzmények /és sejnos következmények/ nélküli rendezésében Bencze Perenc és Szabó Lajos hátborzongató komódiázáasal szuggerálta nagyszínházi közönségébe a kisember! kiszolgáltatottság elviselhetetlenségét; a színpad oldaláról minduntalan benyúló hatalmas kéz magát a nézőt fojtogatta, kényszeritette engedelmességre, mindenfajta ellenállási kísérlet teljes feladására. Ez a színházi előadás viszont nem kísérlet volt, hanem két zseniális szinész telitalálata /minden Idegszálukkal, minden izomrostjukkal félték a reménytelennek bizonyuló helyzetet/; e nagyváradi Bosszúlálló kapus és a temesvári Gondnok mellett a kolozavári Strip-tease szöveg és játék legmodernebb összhangjában egy máig sem kiaknázott, páratlan lehetőséget éreztetett meg! A nyolcadik évtized küszöbén, a kolozsvári Állami Magyar Szinház mindenesetre elérkezett a megújulás lehetőségéhez. Ekkorra elsőrangú, változatos összetételű színészgárda gyűlt Itt öasze, s ha a művészetük-tudásuk legjobb szakaszába érkezett rendezők nem kerültek is még egyszer úgy együvé, mint a hatvanas évek elején, /amikor Harag György, Szabó József, Taub János éa Rappaport egyidejűleg volt a kolozavári magyar szinház alkalmazottja/, a rendezőválságon lényegesen enyhített Harag Kolozsvárra szerződése /1973-ban/, éa szívesen jöttek vendégrendezők is egy ilyen társulathoz - jobb darabok színpadra állítása végett. A művészi felfutás lényeges tényezőjévé lett a romániai magyar dráma immár valóban értékes képviselete - abban a városban, ahonnan a Bánk bán t la eredeztetni lehet, ahol Petőfi- éa Madách-kultusz volt a színházban, és ahonnan a két világháború között a Budai Nagy Antal , a Martinovics, az Énekes madár s az Özönvíz előtt is elindult /szöveg szerint vagy a szinpadon/. Az egykori elkérek felújitáaa / Budai Nagy Antal - 1967, Énekes