Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 22. (Budapest, 1987)

Kántor Lajos: Romániai magyar színház /1944-1984/

sa a játékrendbe az ötvenes években. Az 1949-es III, Riche

rd. az 1951-es Romeo és Júlia és az 1958-as Othello /rendezője Anatol Constantin, a három főszerepben Senkálazky, Krasznai Paula éa Flóra Jenő lép fel/ természetesen nem alkothat ciklust, mint a Janovioa korabeli Shakespeare-bemutatók, ebben a vonatkozásban azonban mégis következetesebb elképzelés kifejezői, mint a következő évtizedek kolozsvári magyar Shekespeare-hiánya, illetve az előrángatott Shakespeere-bemutatók /

Téli rege

. Lóvátett lovagok/

középszerűsége. A Botcsinálta doktor /1955/, a Figaro házassága /1957/ egy nagy tehetaégü komikus, Horváth Béla méltó érvényesülését teszi lehetővé, ski aztán a közönség kedveno szórakoztatójává válik. A Három nővér /1955-ben, Kőmives Hagy Lajos rendezésében/ Orosz Lujza /Olga/, Bara Margit /Mása/ és Dórián Ilona /Irina/ számára biztoait adottságaikhoz méltó szerepet /az 1970-es, Vlad Mugur-féle, rendezőileg izgalmasabb bemutató három nővére közül S

tief Magda Irinája emelkedett ki - nőtt művészi értékében László Gerő Prozorovja és Horváth Béla Kuliginja mellé/, a Bernarde Alba háza /1956/ pedig Poór Lili jutalomjátékának tekinthető. Az 1956/57-ea évadból három darabot nevezhetünk meg, némi engedménnyel, mint amelyek beilleszthetők egy nemzeti színházi műsortervbe /Móricz: Nem élhetek muzsikaszó nélkül

. Caregiele: Farsang

. Szigligeti: Liliomfi/

. a korabeli kolozsvári magyar színpadon azonban ez nemigen igazolódik. Jellemző, hogy az évad végén Tamás Gáspár iró, aki hét hónapja vette át az igazgatást /hivatalnok-kézből/, a szinház teljes megrekedt

s

égéről ad számot, amit egyelőre inkább osek e tervek oldanak /köztük Az ember tragé diája 1957/58-ra igért, Major Tamás által irányítandó bemutatója/. Tamás Gáspár egyébként önkritikusan elmarasztalja a vígjátéki túlsúlyt, és számos szinházpol

it

lkai-szervezési intézkedést javasol a közvélemény számára ia hozzáférhetővé tett összefoglalásban. Ezek a kérdések tágabb hatókörrel visszatérnek, megoldást keresnek a hat romániai magyar szinház 1957. szeptember 23-24-én Kolozsvárt megtartott országos értekezletén; a romániai magyar dráma, a korszerű játékstílus, a rendező- éa azinéaz-utánpótlás biztosítása áll a figyelem középpontjában. /Ujabb két évtized részeredményei lényegében nem változtatnak a kérdésfeltevésen, amint ezt az 1978-as és 1980-as sepsiszentgyörgyi színházi kollokvium mutatta./ A következő évad eseménye a Váratlan vendég

. Priestley hatásos darabját jóval korábban is /1947 szeptemberében/ bemutatta a szinház /Poole rendőrfelügyelőt már Senkálszky Endre játszotta/, Szentimrei Jenő rendezésében azonban nem váltott ki különösebb 56