Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 22. (Budapest, 1987)

Kántor Lajos: Romániai magyar színház /1944-1984/

siker 1982-ben Székely János verses drámájának, az Irgalmas hazugságn

ak a nagyváradinál sokkal jobb előadása, Sinka Károly rendezésében. /A váradi bemutató előtörténetéhez tartozik, hogy a próbák végén tragikus körülmények között halt meg a főszerepre meghivott Pábián Perenc./ A temesvári előadáson teljes szépségében élt Székely János veretes szövege, s e főszerepben Péterffy Lajos, Lukácsi Péter adjunktus szerepében pedig Sinka hitelesen idézi fel az 1952-ben játszódó /Gaál Gábor tragédiájából ihletődött/ társadalmi dráma légkörét, fő konfliktusait. A romániai magyar irodalom szinpadi, illetve pódiumi szolgálatában példamutatóan sokat vállal Mátray László, egyrészt mint kiváló előadóművész /a Szilágyi Domokos lirájára épitett 1979-es műsora, az Egyenes beszéd országos első dijat nyert/, másrészt mint a temesvári főiskolások már-már önálló szinházként értékelhető játszócsoportjának, a Thaliának több éven át vezetője. A diákszinjátszöknek fontos szerep jutott - és nem csupán Temesvárt, hanem Kolozsvárt ós Marosvásárhelyt is - olyan szerzők szinpadi elismertetésében, mint Páskándi Géza, Kocsis István, Kincses Elemér, Sigmond István; nemkülönben figyelemre méltó az, amit egy modern szinpadi nyelv kikísérletezéséért tettek, a kortársi világirodalom akkoriban itt még alig ismert, főként pedig nem játszott drámaíróinak /Arrabal, Mrozek, Rózewicz/ szinpadi megszólaltatásával. A XX, száazdi abszurd először ezeken a diákszinpadokon, stúdiókban nyert polgárjogot. Nem utolsósorban az egészséges konkurrencia járult hozzá ahhoz, hogy a Thalia-stúdió után a temesvári néző az Állami Magyar Színházban is találkozzék /újra, egy évtizeddel A gondnok után/ neves külföldi kortársakkal. Ebben a sorban kell emlitenünk Ustinov müvét /

Az Is meretlen Katona és Pelesége

. Sik Perenc rendezésében, majd Oldrich Danek játékát /

Szünet után tör ki a háború/

, amelyben Klein Magda /m#v./ művészi irányítása alatt, Sinke Károly bemutathatta gazdag szinészi skáláját, a maga teljességében; ez az 1983-as nagyszínpad! produkció kétségbevonhatatlan esztétikai értékével ós veszélyeivel /az egyszemélyes lehetőségek túlzott előtérbe kerülése/ jól jellemzi a temesvári Állsmi Magyar Szinház tegnapi és mai problémáit. Az egykori smatőr társulat mindenesetre a professzionizmus magas szintjére jutott; és ma is van olyan sztárja, aki minden tekintetben megengedheti magának, hogy eljátssza egy nagy szinész /egy Vladimir Benda/ élettörténetét.