Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 22. (Budapest, 1987)
Kántor Lajos: Romániai magyar színház /1944-1984/
elismerését jelentette /a szentgyörgyi szinházalapitás 30. évében/; a nemzetiségi kollokvium sikere pedig /Sütő András forradalmas indulatú drámája, az Egy lócsiszár virágvasárnapja kapta az első dijat Harag György rendezésében, Héjjá Sándor főszereplésével/ jórészt a rendkivül lelkes közönségnek és a kitűnő szervezésnek volt köszönhető. /1980 tavaszán ugyanitt került sor a második ilyen jellegű országos rendezvényre./ A sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Szinház a kollokvium előtt és után másfajta darabokkal, előadásokkal is alakitotta, nevelte közönségét, hiszen Camus és Faulkner mellett az utóbbi másfél évtizedben helyet biztosítottak Gogolnak / Egy őrült naplója - Ferenczy Csongor játéka/, Tennessee Williamsnek / Az ifjúság édes madara Dukász Annával és Péterffy Lajossal/, Joseph Hellernek / Megbombáz tuk New Havent/ . Reginald Rose-nak /a Tizenkét dühös ember t Völgyesl András kellő ritmusban rendezte meg/, Dürrenmattnak / Az öreg hölgy látogatása nagyszerű női szerepére Vitályos Ildikót hivták meg Kolozsvárról, psrtnere Zsoldos Árpád volt/, Kertész Ákosnak /az Öz vegyekb en különösen Nászta Katalin tűnt ki/, Buero Vallejónak / Az alapitvány/ . Edward Bondnak / A tenger/ . Büchnernek /a Woyzeck rendezőjeként a fiatal Tompa Gábor 1980-ban először hivta fel a figyelmet tehetségére; Woyzecket Visky, Margaret szerepét Nászta Katalin alakitotta/. Továbbra is játszottak persze Baranga- és Everac-vigjátékokat, s próbálkoztak Caraglale korszerű megszólaltatásával /a Farsang 1978-as előadását azonban Seprődi Kiss Attila nem tudta az átlag-komédiázás fölé emelni, Király József, Bálint Péter, Dobos Imre, Botka László a hagyományos eszköztárból meritve épitették sikeresre szerepüket/. A kortársi romániai magyar dráma szinpadi útját sem csak Veress Dániel /és Sombori Sándor, Tömöry Péter/ darsbjainak bemutatásával egyengették. A vállalkozás úttörő volta miatt említést érdemel ez 1972-es Szemlér Ferenc-bemutató / Apellész különös kalandja/ , több gyermekelőadás /László Károly rendezésében/. Az utánjátszások közül az Apáczai cimmel játszott Páskándi-mü 1974-ben nem tudta ugyan megközelíteni a kolozsvári indítást / Tornyot választok volt az eredeti cime/, az 1977-es Csillag a máglyán /Kálvin: Nemes Levente, Szervét: Zsoldos Árpád/ különösen ezonban a következő Sütő-dráma, a Káin és Ábel azonban emlitést érdemel - túl a sepsiszentgyörgyi játékrenden. Völgyesi messzemenően Sütő András szövegére épített, s a beletörődés, illetve szembeszegülés, a "fölemelt fej", a remények és illúziók, a küzdelem drámáját az öt, közel egyformán jelentősnek
