Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 22. (Budapest, 1987)

Kántor Lajos: Romániai magyar színház /1944-1984/

felfogott szereplő között osztotta fel /Káin: Visky Árpád, Ábel: Bálint Péter, Adám: Zsoldos Árpád, Éva: Krizsovánszky Szidónia, Arabella: Bálint Éva/, 8 kristályfás nagy jelenetben Visky és Kri­zsovánszky egészen emlékezetest nyújtott. Rendkivüli tragikai ké­pességét Krizsovánszky Szidónia Árva Bethlen Kataként is bizonyí­totta, Kocsis István monodrámájában /1982/. Csiki László groteszk­je, a Nagypapa látni akar benneteket /1980/ viszont nem csupán a szinészi alekitás /Zsoldos, Visky/ miatt érdemel külön figyelmet, hanem mint egy új játékstílus első hírnökeinek egyike; Seprődi Kiss Attila megérdemelten nyerte el vele a II. nemzetiségi szinházi kol­lokvium rendezési diját. 5. Vidám játékok - és a költészet szinpada /Nagyvárad/ Sepsiszentgyörgytől Nagyvárad: nem csupán kilométerekben mérve jókora ugrás. A művelődési, a szinházi hagyományok szükségszerűen másra buzdították, olykor csábitották a nagy múlttal rendelkező vá­radi színészeket, mint az alapitó szentgyörgyi színjátszókat. Az 1900-ban megépült, a város neves szülöttjétől nevet kapó Szigligeti Szinházban a századelőn a közügyekbe szinikritlkával is beleszóló Ady Endre érezhette otthon magát /itt játszották Thury Zoltán Kato­nák cimü szinmüvét!/, no meg barátja, az újságiróból sikeres dráma­íróvá lett Biró Lajos; itt, a szinház közelében élt, dolgozott éve­ken át Dutka Akos, Ernőd Tamás - és Juhász Gyula; az emiitett "holna­posok" mint szinpadi szerzők ugyancsak bemutatkoztak az irodalom­és művészetpártoló váradi közönségnek. Es ha Londonban a világhir közelébe jutott Biró Lajos neve mellé odaírjuk Ady másik, egykor szintén nagyváradi újságíró barátjának, Nagy Endrének a nevét - fo­galmat alkothatunk magunknak arról, hogy mit is jelentett ez a vá­ros /a"Pece-parti Párizs"/ az egyetemes magyar színjátszásnak. Az első világháború utáni években a vigjáték és az operett hatá­rozza meg a váradi szinház arcélét, ám olyan művészek szerződnek ide, mint Gózon Gyula, Neraényi Lili, Szabó Ernő. Itt, ebben a kör­nyezetben indult el, majd itt fejezte be pályáját - mint a nagyvára­di Állami Szinház /1955-ig: Állami Magyar Szinház/ főrendezője ­Gróf László. A század első négy évtizedének öröksége tehát közvetle­nül örökitődött át - nem csupán Gróf Lászlónak és Szabó Ernőnek, Delly Ferencnek köszönhetően, hanem a szinészi pályát itt kezdő Gá­bor József, Halasi Gyula, illetve azt Nagyváradon befejező Solti Miklós, Gulácsy Albert és Ihász Aladár révén is. 1944 decemberében 42

Next

/
Thumbnails
Contents