Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 22. (Budapest, 1987)
Kántor Lajos: Romániai magyar színház /1944-1984/
elkerülő Köllő Béla a többre hivatott Holly Sebestyén önfeladásában nemcsak az emberi gyengeséget, hanem a másokért vállalt felelősséget is megláttatta; s a főbb szerepek alakitói /Dukász -Anna, Péterffy Lajos, Molnár Gizella/ezt az értelmezést kellő arányérzékkel segítették. Az 1968-ból és 1969-ből kiemelt kezdeményeket érdemes mint külön /egymással részben összefüggő/ vonulatokká bővülő jelenségeket a későbbi években is nyomon követni. A sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Szinház mindmáig legjelentősebb tette bizonyára a Tamási-ciklus, amely immár öt bemutatót számlál: az Énekes madár t a Csalóka szivárvány /1971/, a Tündöklő Jeromos /1975/, a Hegyi patak /1977/, a Hullámzó vőlegény és a Vitéz lélek /1982/ követte - és valamennyit a Székely Szinház-beli tapasztalatokkal gazdagon felvértezett Tompa Miklós állította színpadra. Tompa pontosan érzékeli a hegyi gazdák és ezermesterek, a "született filozófusok" és tréfacsinálók világát, a földközeli realizmust és a vele feleselő költészetet, s mindezt kiegyensúlyozott előadásokban juttatta kifejezésre. Az ugyancsak Tamási-világból jött vagy abba belenőtt sepsiszentgyörgyi színészek /Király József, Bokor Hona, a népi-naiva szerepkörében nagy tehetséggel bemutatkozó, de hamarosan a Vajdaságba távozó Daróczi Zsuzsa, valamint Bálint Péter, Dobos Imre, Győry András, Kőmives Mihály/ újra életre keltették tehát a színpadon Tamási Áron népi játékait, hangot adtak a világot betölteni hivatott reménység olykor a madáchival párhuzamba, illetve ellentétbe állitható, eredeti filozófiájának. A couleur locale hiteles tükrözésénél többnek, a nehézkes magyar színpadot Tamási játékosságával felszabadító, modern játékstílus felé Induló lépésnek azonban nem lehettünk tanúi, még nem nőttek ki e ciklusból színháztörténeti fontosságú előadások. A nemzeti hagyományok beépítése a köztudatba ) következetes gondja lett a sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színháznak. Ezt szolgálták Illyés Gyula Különc ével /1973-ban; Zsoldos Teleki Lászlója mellett főként Péterffy Lajos Karlovitz-alskitására és Dukász Anna Orczynéjára kellett figyelnünk/ s az Illyés által átigazított Bánk bán nal. 1977 novemberében, alig egy évvel a pécsi kísérlet után. Bánk-rendezésében Völgyesl András nem vitte túlzásba a tevékenységét jellemző "középfajúságot", izgalmas politikai drámát állított a színpadra, amelyben a szerelmi motiváció lényeges szerephez jutott. A díszlettervezést is magára vállaló Völgyesl a romantikus szövevényeket még tovább redukálta, végig játszó boltíves várdiszletével történelmi és gondolati egységbe foglalta az előadást. Amelynek hőse Zsoldos 38