Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 22. (Budapest, 1987)

Kántor Lajos: Romániai magyar színház /1944-1984/

Árpád volt. Az évtizedek során megszoktuk, hogy Bánk bán már meg­jelenésében hatalmas, "nagyúri" legyen /Bessenyei, Sinkovits, Kolozsvárt Senkálszky Endre, Lászlé Gerő/; a szentgyörgyi színpad­ra viszont bejött egy inkább alacsony, nem uralkodói külsejű szi­nész, hogy aztán hangjával, érvelésével, egész magatartásával foko­zatosan teremtse meg a maga számára a tiszteletet, nyerje el a méltóságot - a közönségtől. Zsoldos le tudta győzni sok régebbi szerepének romantikus lángolását, amint a társulat jó néhány más tagja is felnőtt a nagy lehetőséghez. Néhány főbb szerep kettős kiosztásával a Bánk bán a sepsiszentgyörgyi szinház valóságos vizs­gaelőadásává vált, és ebben Zsoldoson kivül is többen jól vizsgáz­tak. Nemes Leventében nem egy forrófejű Petur volt a Bánk ellenfele, hanem a politikai megoldást gyorsabban, azonnal akaró, szintén a közösséget szolgáló, vezérnek termett bán. Visky Árpádnak sikerült levakarnia a hagyományosan sminkelt parasztarcról a vastag festék­réteget, az oly sokat idézett Tiborc-monológba egyéni drámát sűrí­tett. Krizsovánszky Szidónia a nagyasszony! maszk mögül egy élő Gertrudist ásott elő, aki hataloraféltesében egyszerre volt király­női és emberi; érzékeltetni tudta a drámában nem ábrázolt kapcsola­tát Melindával /Balázs Éva/ és Ottóval /Bálint Péter/ is. Balázs Éva nem egyszerűen a kiszolgáltatott, megcsúfolt asszony volt ezen a színpadon, hanem ellenfél is; Bálint Péter Ottója nem hidegen embertelen, mindközönségesen visszataszító kegyenc, hanem szerelem­vágyó, féktelen nagyúri kamasz; Orbán Károly Biberechja a kiszolgál­tatottak erkölcstelen fajtájából való, aki megpróbál helyzetéből hideg ésszel hasznot húzni. Volt még egy Illyés-bemutatója a szentgyörgyieknek: a Dupla vagy semmi /1975/. A Tamási Áronéval rokon kisérletet - példázatot mon­dani, modellt alkotni ősi népi környezetben folyó játékkal ­Seprődi Kiss Attila rendezői irányítása alatt tudták magukévá fogad­ni a szinészek és az itteni nézők. Sőt, ami nem sikerült a Tamási­bemutatókon, itt csiráiban jelentkezett; az előadás szép koreográ­fiájú nagyjelenetében, a rossz hatalmak összefogásában modern szin­házi látványként jelentkezett a népi drámaköltői üzenet. /Zsoldos Bábjátékosa ez alkotói kételyt és a kételyeken felülemelkedni aka­rást meggyőzően érzékeltette./ A történelmi példamutatás szándéka magyarázza Vereaa Dániel szín­müveinek sorozatos bemutatását Sepsiszentgyörgyön. Némelyikben ugyan csupán a nemzeti múlt egy-egy fontos pillanata, kiemelkedő személyi­sége került rivaldafénybe, a drámai konfliktus mivea kikelapálása

Next

/
Thumbnails
Contents