Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 22. (Budapest, 1987)

Kántor Lajos: Romániai magyar színház /1944-1984/

Angélát, Tompa Attilát, Török Istvánt, Vándor Andrást és Woohl Katalint/ kinevezte ide. Ugyancsak az ő kérésükre hagyta ott az 1950-ben végzett Harag György tanársegédi és kolozsvári színészi állását, és rendezőül, művészeti vezetőül társult hozzájuk, Kovács Ferenc pedig az Utunk szerkesztőségéből jött el, ós lett a társulat dramaturgja. Az évfolyam kiegészült még néhány szinésszel /igy Deési Jenővel, Földes Ilonával, 1954-től Tarnói Emiliával/, a rendező Farkas Istvánnal és Szabó Józseffel /utóbbi moszkvai tanulmányai befejeztével került Nagybányára/. "Az egykori vándortársulatok konok, mindenen győzedelmeskedő, minden áldozatra kész szelleme" /Hareg/, a bohém művészélet és a forradalmi kommuna sajátos keveréke biztosította a sok éven át tartó lendületet, amely olyan irók, esztéták gondoskodó, kritikai figyelmét is magára vonta, mint Szabédi László, Földes László, Tamás Gáspár, Kányád! Sándor, Panek Zoltán, Szász János, Huszár Sándor. Kányád! verse /

Búcsú a nagybánya! színészektől

. 1954/ pontos kifejezője az akkori közhangulatnak: Nem becézünk bár, de egy ország viseli gondotokat, s mintha ez az ország most körületek tőletek is fiatalodna. Ez 8 /körülményekből adódóan kissé megkésett/ "fényes szelek" korszak a romániai magyar színházművészetben Gorbatov Apák Ifjúsága cimü darabjának a bemutatásával kezdődik, 1953. szeptember 24-én; a nagybányai bemutató valójában még az intézeti vizsgaelőadás megismétlése, Tompa Miklós és Harag György rendezésében, de mindjárt országos siker is: 1954 nyarán első dijat nyer a fiatal szinészek /első/ országos versenyén. Ennek az időszaknak a nagybányai, illetve 1956 őszétől szatmári müsorpolitikája nagyjából megegyezik a Székely Szinházével, amennyiben gerincét szovjet-orosz /Gorbatov, Szimukov, Arbuzov, Afinogenov, Rachmanov, Dihovicsnij, Katajev, Rozov/, román /Lucia Demetrius, Mihail Sebastian, Eugen Naum, Alexandru Mirodan, Aurel Baranga/ és realistának mondható-játszható klasszikus és félklasszikus magyar szerzők /Szigligeti Ede, Móricz Zsigmond, Berta Lajos, Heltai Jenő, Gábor Andor/ müvei adják. Mégis van bizonyos eltérés köztük: maguk a kiválasztott darabok a fiatalság önmegmutatását, a forradalmi romantika kifejezését is lehetővé teszik. És felmutathatok egyértelműen romantikus vállalkozások is, igy például már a második évadban a Ruy Blas /Szabó József sikeres rendezésében/ ós egy 29