Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 22. (Budapest, 1987)
Kántor Lajos: Romániai magyar színház /1944-1984/
kertről /1982/ Tompa Gábor, Tompa Miklós fia, totális szinház felé haladó, a bukaresti főiskola szellemét visszhangzó, ötletgazdag és mégis fegyelmezett rendezésében /diszlet- és jelmeztervező alkotótársa: Nagy Árpád/ valami egészen újnak a kezdete a romániai magyar színjátszásban /Keresztes Sándor és Zalányi Gyula a két főszerepben ezt nagyszerűen érzékelte - és élte!/; ez az elősdás már nem is tárgyalható a Székely Szinház fejezetében... 3. Az Ifjúság színpada /Szatmár/ Noha még Kolozsvárt végezte a Szentgyörgyi István Szinmüvószeti Intézetet az a 17 fiatal, akik 1953-ban Nagybányára szerződtek, hogy az 1956-os átköltözés után a szatmári Állami Magyar Szinház megalapítói legyenek - szinházeszményük mégsem a korabeli kolozsvári játékstílushoz, hanem a marosvásárhelyi Székely Szinház nagyrealizmusához kapcsolódik. Az 1949-es országos tehetségkutatás eredményeként kiválesztott ötven ifjúval /érettségizettekkel és munkapad mellől kiemelt tehetségekkel/ indult évfolyam tanárai között nagyobb számmal voltak ugyan a kolozsváriak /igy Kőmives Nagy Lajos, Tessitori Nóra, Senkálszky Endre/, döntő hatást mégis a vásárhelyi szinészrendező vendégtanárok, Delly Ferenc és Kovács György, majd Szabó Ernő gyakoroltak rájuk. /Tanáruk volt a kolozsvári magyar szinháztól a Székely Szinház élére került Tompa Miklós is./ A marosvásárhelyi realista iskola és a játékosság nagyváradi szelleme tehát - amelyet Harag György egyik interjújában mint a szinház profiljának alakitóját nevez meg - már az Intézet révén érvényesülhetett /lásd: Szabó Ernő, Delly "váradi", korábban budapesti színészi, operettszínházi gyakorlatát/ a ez az indítás kaphatott új impulzust a fiatal rendezők révén. Ilyenformán, amikor a nagybányai, illetve szatmári fiatalok színházáról beszélünk, tulajdonképpen a saját hagyományokat tcvábbvivő, egyúttal az új kor szellemét kifejezni akaró egész romániai magyar szinház fiatalságáról szólunk. A romantikus színházala pitás címszó alatt számtalan cikkben, emlékezésben tárgyalt esemény adminisztratív alapját az a minisztériumi döntés képezte, amely jóváhagyva az 1953-aa végzős évfolyam kérését, hogy együtt maradhasson, egy ipari központban, Nagybányán a már működő román társulat mellett magyar tagozatot létesített, s az Intézet sbszolvenseit /Aca Alajost, Bán Annát, Cseresnyés Gyulát, Csiky Andrást, Diószeghy Ivánt, Elekes Emmát, Kiss Imrét, Kozma Lajost, Köllő Bélát, Krasznai Baulát, Nagy Izát, Nagy Józsefet, Soós
