Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 22. (Budapest, 1987)

Kántor Lajos: Romániai magyar színház /1944-1984/

Gribojedov darabja, Az ész bajjal jár

, egy nagy Caehov-előadás, a Sirály /1951/» Delly, Szabó Ernő ós Tompa együttea rendezésében /Delly színészként itt lép fel utoljára, Dorn doktor szerepében, a fiatal Lohinszky viszont már jelen van, ő Trepljov alakitója/* Éa nem hiányzik a sorból A revizor

. Jelentős siker 1953 májusától az Ingyenélők

, amelyben a rendező Delly Ferenc szerencsésen érvényesítette Csiky Gergely színpadi müvének vigjátóki-szetlrikus és profetikus elemeit; munkájában olyan színésztársakra talált, mint Kőszegi Margit, Kovács György ós a pályakezdő Erdős Irma. Ezeknek az éveknek legnagyobb szinházi eseménye a romániai magyar színpadokon mégis alighanem a Fáklyaláng

. Illyés Gyula történelmi drámáját Szabó Ernő rendezésében 1954. október 13-án mutatták be Marosvásárhelyt - és ezzel hosszú diadalmenet kezdődött, amely az egész ország magyar közönségének ünnepet jelentett, az előadásnak Bukarestben az év legjobb színpadi produkciójáért járó dijat, Kovács Györgynek és Andrási Mártonnak magas kitüntetést /állami dijat/ hozott. A drámai szöveg adta lehetőséget szinszerüen kihasználva, és erőteljesen építve Kovács György színészi egyéniségére, a rendezés a magáválrsgedóan szenvedélyes Kossuth, a meghátrálni nem akaró forradalmár és a gyáván visszavonulni kész Görgey vitáját állította középpontba, de lirsian hangsúlyozta /főképpen az Utójátókban/ a nép álláspontját is, Józsa figurája révén. Igy termóazetesen Kovács György /Kossuth/ és Andrási Márton /Józsa/ csilloghatott elsősorban, bár Szabó Ottó Görgeyje is említésre méltó. Az előadást még 1954 októberében Marosvásárhelyen megnéző Szergej Bondarcsuk a diplomáciai udvariasságokon túlmutató nyilatkozatában az együttea magaafokú szinházi kultúráját, politikai érettaégét és Ízlését dicsérte, s a rendezés érdemének tudta be, hogy "A szinpadra bejövő szereplők magukkal hozzák a kinti események hangulatát, a csataterek levegőjét, a társadalmi harcok szótalan hirét." Bondarosukot ia főképpen Kovács György játéka nyűgözte le, az ő alakítását értelmezve vonta le e színházesztétikái tanulságot: "Nem kell az elején mindent beleadni, 8 néző szeme előtt kell megnöveszteni a hőst. Kovács fokozatosan, lassan építette föl Kossuth alakját. S ezáltal alakítása meggyőzően hiteles volt." /Későbbi szerepeiben nem mindig igy járt el: saját személyiségének súlya olykor már megjelenése pillanatában nyomasztóan hatott a partnerekre, és eleve befolyásolta a nézőteret, magára vonta a figyelmet. Persze, egyenrangú szinész-társak vagy igazán tehetséges fiatalok ennek nem csupán kárát, hanem előnyét, ösztönző erejét is érezték!/ Andrási Józsa Mihályét, ezt a 48-as Tiborcot