Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 22. (Budapest, 1987)
Kántor Lajos: Romániai magyar színház /1944-1984/
Bornd árosuk szintén nagyra értékelte, jóllehet előzően Biharit látta Budapesten e szerepben. "Ez la - olvassuk Andrási szerepfelfogásáról e Bondsrosukksl készített interjúban, az Utunkban - tükrözte s magyar nép lényeges vonásait 11 / És idézzünk még egy tekintélyes tanút: magát a szerzőt. Illyés a 100. előedás ünnepelt vendégeként, egy évtizeddel legutóbbi erdélyi látogatása után, Marosvásárhelyről keltezi Székelvföldi tudósításá t. 1956 januárjában. Igyekezik tárgyilagos maradni s színházi élmény leírásában, noha akárcsak Bondárosuk, ő is a pestihez viszonyítja a látottakét. Bessenyei Kossuthja "bezárt oroszlánként a végzet börtönrácsait feszíti, s Görgey is osak egy vasrúd a sok között s ráosban. Ezzel ez egész világot kihívó daooal less óriás. Kovács György Kossuthja egy nap börtönében küzd, a történelmi fölede tot egy közvetlen tennivalóban látja, azámára a végzet most egy ember. Embert akar tehát legyőzni emberként; erre gyűjti össze e maga nemes, de he kell, kevésbé nemes tulajdonságait, például a már-már fogásnak ható azónOkiaaságot; mindenét latba vetit föláldozza, ő ezzel lesz óriás." Egyik első nagy, még ifjúkori színházi élményére visszatekintve, e színháztörténeti összefoglaló elkövetője tanúsíthatja, hogy Illyés Gyula jellemzése valóban tárgyilagos, s vásárhelyi előedás lényegét rögzíti. Szebé Brnő 1955-ben Budapestre távozott ugyan, a Székely Színház azonban ekkor még nincs leszálló ágbanx jelentős új bemutatók is születnek, mint például A tanítónő /1956. február 24. - Erdős Irma és Kováos György kettőse/, a Warrenné mestersége /Kőszegi Margittel, 1956 novemberében/; Richard Raab, hatásos darebjáben, Az eső hozó emberb en Kováos György teljes színészi pompájában jelenik meg egyenrangú partnere a fiatal Tansy Bella, Zizzie szerepében /1958. május 19. a bemutató napja/. Be e marosvásárhelyi nagy korszak kétségtelenül s Tompa Miklós, Szabó Ernő, Belly Ferenc, Kováoa György rendezői négyesfogatához kapcsolódik. Kortársak, szemtanúk egybehangzó véleménye szerint e negyvenes évek végén, ez ötvenes évek első felében a Székely Színházban igazi műhelymunka folyt. A korábban Bémeth Antal mellett tanult Tompa Miklós, ski otthonról /Tompa László költő fiaként/ hozta magával az irodalom tiszteletét és szeretetét, egy naturelisztikus-veriaztikus játékstílusban nőtt rendesővé, tehát s társa daImi mondanivaló lélektani hitelű elemzését természetszerűen folytathatta, mélyíthette el a romániai magyar szinház Sitanyisslsvazkij égisze alatt alakuló szakaszában, olyan kiváló játékmesterek, eredeti szlnéssegyénlségek társaságában, mint Szabó Brnő, Delly, Kováoa György. "Tompa Miklós legszívesebben nagy H
