Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 22. (Budapest, 1987)

Gerold László: Vajdasági magyar dráma és színjátszás /1957-1982/

megjelenik a borbély, és a váretlen esemény hetása alatt /?/ több oldalnyi versbe szedve ismétli el a már hallott életmozzanatok zömét, megtoldva néhány új motívummal, valamint saját élettörténetének ismert részleteivel, mígnem végül - Csömöréjében saját sorsára ismerve - megőrül. A kecskeméti előadás utolsó előtti jelenetében derül ki, hogy a borbély is csak szerepet játszott, amikor az öreggel kedélyeskedett, emit ragaszkodásnak véltünk, az csupán kisszerű alakoskodás volt. Utoljára még megborotválja, ha már eljött hozzá, majd mellé ülve^a halott "kuncsaft" homlokán feltöri a magával hozott keménytojást, s egykedvűen elfogyasztja. Ebből a jelenetből egyértelművé válik, sokkal inkább mint az újvidéki "siratóénekből", hogy a Végeladás nem is a tárgyak - tárgyaink, amelyek mi vagyunk elvesztéséről, hanem ez emlékeinket is kíméletlenül kisajátitó környezetünkről, önző mikrovilágunkról szól. Ilyen értelemben kap igazi drámai funkciót a háttérfalra szerelt tükör - ismét a tükör! -, amelyben a közönség Önnön arcával találkozik, szembesülésre kényszerül, miközben köztünk és tükörképünk között egy jellegzetes középkelet-európai komikotragikus történet jelenetei váltják egymást, melyek legvégén, a halott Csömöre Mihályt, pontosan úgy, mint a bevonuló norvég sereg századosai Hamletet, vállukra emelik a kisvárosi műkedvelők. S ahogy - bárminemű egyéb, szándékolt hasonlítást mellőzve - a Hamletben Eortinbrast és katonáit nem a megváltó, hanem csak egy másik hatalom hírnökeiként lehet üdvözölni, akként a halottat magasba emelő amatőrszinészek gesztusában sem tiszteletadást, hanem a képmutató, szerepjátszó környezet újabb megnyilvánulását láthatjuk. Glon líándor Keglovics utcája a valóságnak az irodalom által fogalommá vált vékonyka szelete. Afféle bácskai világvége. Egy félsor ház - szemben a pusztulásra itélt temetővel -, itt találkozik a raajdnem-élet a majdnem-halállal. Tócsányi nyugalom, ahonnan nincs tovább, és ahonnan nincs vissza. Valóság és jelkép. Ugy jelkép, hogy valóságnak is igaz. A regényből színpadra irt Ezen az oldalon /1978/ - életkép. Látványos összetűzések, tomboló drámaiság helyett visszafojtott, felszín alatti feszültség jellemzi a bandagazda, Romoda és a körülötte élők kapcsolatát. Elrontott sorsok, soha ki nem egyenesíthető életgörbék labirintusa a Keglovics utca. Romoda önfejüsógével felesége halálát okozta - beköltöztek ez új, még nedves házba, s az asszony halálosan megfázott -, és az ácsmester a magáramaradtak szivósságá153