Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 22. (Budapest, 1987)
Kántor Lajos: Romániai magyar színház /1944-1984/
Latabár Árpád, Nagyváradon - as 1900-ra felépült színházépület megnyitása előtt - fellépett az alkalmi színpadokon a város szülötte, Szigligeti Bde. de Petőfi Zoltán, Prielle Kornélia és Laborfalvi Róza is. A magyar színészet hőskorát, első világháború előtti történetét tehát lehetetlen megírni e "kisvárosi 11 fejezetek nélkül. Amint néhány név már utalt rá, Thalia újabbkor! sorsa ugyancsak összebogozza a szálakat. A két világháború közötti, illetve az 1944 nyarálg-őszéig terjedő időszak erdélyi magyar színjátszása közvetlenül a sajátjaként tarthatja számon példává Balázs Samu, Day ka Margit, Fényes Alice vagy Tompa Sándor művészetét, Szabő Ernő, Sarlai Imre vagy Benoze Ferenc pedig éppenséggel meghatározó szinészegyéniségei voltak egy-egy újabb szakasznak, e^y-egy színházkoncepciónak vagy játékmódnak; a fiatalabbak közül Báos Ferenc, Daróczi Zsuzsa, Ferenczy Csongor, Rajhona Ádám pályája indult innen a sikerek felé. De szintén e század erdélyi színházával függ öszaze Janovios kolozsvári filmművészeti úttörése /még 1913 és 1918 közötti/, amely olyan művészeket vonzott a Szamos-parti stúdióba, mint Korda Sándor, Kertész Mihály /Miohael Curtiz/, Várkonyi Mihály /Victor Varkoni/, s játszott az itt készült némafilmekben - Szentgyörgyi István, Poór Lili, Fekete Mihály mellett - Blaha Lujza, Jászai Mari, Márkus Emilia, Berky Lili és Csortos is. /Érdemes itt is emlékeztetni rá, hogy Janovios szcenáriumokat irt a kolozsvári szinház műsorán szereplő darabokból./ A második világháború után romániai magyar szinház előzményeire, továbbélő, tovább éltetendő hagyományaira visszatekintve, elsőként Janovios Jenőről kell bővebben szólnunk, hiszen az ő színházszervezői, rendezői /és részben színészi/ munkássága minden vonatkozásban összekötő hid korszakok, remények és kísérletek, színháztörténeti sikerek között. Janovios művészeti igazgatása alatt kezdődik az új század a kolozsvári Nemzeti Színházban, ám osak néhány hónapig tart első ittléte, hogy majd a szegedi közjáték után 1905-től tartósan a kolozsvári magyar színpad Irányítója, meghatározója legyen. A tizes évek elegén /1911-1914/ magyar drámatörténeti, antik dráma- és Shakespeere-ciklust szerves /1924-25-ben követi ezeket egy Molièreciklus is/. Az 1834-es bemutató után a kolozsvári színpadon sűrűn szereplő, 1881-től pedig egyetlen évadban sem hiányzó, különböző ünnepi alkalmakkor, igy az új otthonba való átköltözés előtt, a Parkas utoai szinház utolsó, 1906. június 17-1 előadásán ugyancsak játszott Bánk bán , e korszak egyik nagy művészi sikere - Janovios
